matcha tea

A matcha tea története néhány évszázadra nyúlik vissza. Maga a matcha szó két japán szóból tevődik össze – mat – „dörzsöl” vagy „fest” jelentéssel és a cha, ami teát jelent. A tea hagyományos elkészítése hosszú ideig tart és a buddhizmushoz kötődik, s ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni az Eisai nevet. A zen szerzetes, Eisai, a 12. században élt és ő hozta be Japánba a matcha tea magokat Kínából a tanulmányi útjáról. A por állagú teát Kínában kolostorokban használták (Chinese Chan monasteries), mivel már akkor ismerték gyógyhatásait. Azon kívül, hogy Eisai bevezette a tea alkalmazását saját munkásságában, le is írta a tea fogyasztásának jótékony hatásait Kissa Yōjōki című könyvében, amelyet a következőképpen fordíthatunk: Teafogyasztás az egészségért. A matcha manapság nagy népszerűségnek örvend és érdekesség, hogy a tea népszerűsége a nyugati világban növekszik, Japánban viszont csökken. Mindenesetre nagy örömünkre szolgál, hogy a Kínában és Japánban komoly tradíciókkal rendelkező tea már a mi kultúránkban is elfoglalta a helyét.

A tea a Camellia sinensis növényből készül, amelynek hazai elnevezése kínai teacserje. Így van, a matcha és a klasszikus zöld tea ugyanabból a növényből származik, de a matcha mégis más. A teacserje termesztése az ókori Kínába nyúlik vissza, ahol körülbelül 5 000 évvel ezelőtt fedezte fel Shen Nung uralkodó. Manapság már az egyik legtöbbet használt növény, amelyet értékes gyógyszerként tartanak számon és csak a társadalom kis részéhez jut el. A többi zöld teával összehasonlítva a matcha tea termesztése abban különbözik, hogy a teacserjék a betakarítás előtt 20 – 30 napig védve vannak a napsugárzástól. Ha a termelési folyamatról beszélünk, a “matcha” kifejezés nem igazán pontos. A “matcha” elnevezés valójában már az őrölt késztermékre használatos, az őrlés előtti nyersanyag elnevezése a Tencha.