Hogyan jut el František Drtikol onnan, hogy uralni és használni próbálja a fényt, odáig, hogy ő maga világosodik meg, sőt, még azt is elengedi, ami addig értelmet adott az életének? Erről kérdeztem a regény íróját, és közben sok minden másra is választ kaptam...
Ivana Sajko mesél, felidéz, gyűjtöget és lábjegyzetel, egymáshoz kapcsol látszólag összefüggés nélküli tényeket és embereket, ugrál időben és térben, elindít valamit, amit aztán félbehagy vagy egészen másfelé terel.
Ádám mindannyiunk közös őse volt, minden emberben ott van egy kicsi belőle. A fa szintén fontos, mert Lettországnak majdnem ötven százalékát erdő borítja. Erdei nemzet vagyunk, közel állunk a természethez, a vérünkben van, a legmélyebbről fakadó identitásunkban.
