Anya halott fiával – Berlini napló 7.
Elegendő a szobrot nézni, s a szégyen helyett a megbocsátás jut mindig eszembe.
Elegendő a szobrot nézni, s a szégyen helyett a megbocsátás jut mindig eszembe.
Barátaink és ismerőseink gyakran kérdezik tőled, nem hiányzik-e Tokió, nem vágysz-e vissza oda, ahol felnőttél, egyetemre jártál, négy évtizeden át dolgoztál, s azt hitted, ott leszel majd nyugdíjas is. Nevet a tekinteted valahányszor erre a kérdésre válaszolsz, hiszen másként látod te a világot, mint mi itt Európában - Ferber Katalin írása.
Kevés tárgy van, amit megőriztem, mert otthonról hurcolom magammal. A legfontosabb a ferberek és szemmelveiszek megmaradt fényképei. Néz rám az egyik szemmelveiszné, tekintete egyszerre csodálkozó és felháborodott - Ferber Katalin írása.
Kollégái között lehet valaki, aki figyeli. Haza se mer menni, mert a tárgyai elmozdultak a helyükről. A fürdőszobában van egy szellőző, valószínűleg azon keresztül jött be valaki - Ferber Katalin feljegyzései.
Két év telt el, amikor egy koncert után összetalálkoztam az órámra járó egyik diákkal. Egyfelé mentünk haza, kiderült hogy nagyon közel lakunk egymáshoz. A diákok, így ő sem tudhatta, hogy én Berlinben maradtam. A fiatalember elpirulva nagy nehezen kinyögte a metrón, hogy szégyelli magát... - Ferber Katalin feljegyzései.
Nem tudtam németül. Csak néhány embert ismertem Berlinben, de a korábbi, Japánban eltöltött évek már megtanítottak arra, hogy az azonos útlevél és anyanyelv vajmi kevés egy valódi barátsághoz - Ferber Katalin naplója.
A napló írója csaknem negyed százada ment el Magyarországról. Társa és szövetségese mindössze hét éve nem él saját hazájában, de így együtt, emigránsként sokszorosan tapasztalják meg azóta a berlini lét örömeit, furcsaságait...