Minek rohan valaki a saját feleségéhez?
Találkoztam egyik régi kollégámmal, a tekintélyes művészettörténésszel. Beszélgetésünk során valahogy szóba került Boris Groys, orosz származású, jelenleg már New Yorkban élő és tanító filozófus.
Találkoztam egyik régi kollégámmal, a tekintélyes művészettörténésszel. Beszélgetésünk során valahogy szóba került Boris Groys, orosz származású, jelenleg már New Yorkban élő és tanító filozófus.
Nem, nem leszek a legjobb barátod. Nagyon sok legjobb barátod lesz az életben. De mondok valamit. Legyünk a második legjobb barátok, abból csak egy lehet az embernek.
Mi van akkor, ismételgették egyre hangosabban, ha az eredeti és a hamis szerszámgépeket egyazon gyárcsarnokban akár ugyanazok a kínai munkások készítik, adott esetben ugyanolyan anyagból?
Komar-Melamid művészpár 1978-ban New Yorkba emigrált, az első dolguk az volt, hogy alapítottak egy hivatalosan bejegyzett céget, amely olyasmivel kereskedett, amivel előtte még soha senki: emberi lelkekkel.
Csakhamar összeállt egy kis civil csapat, valaki rögtön hívta a mentőket, néhányan elszaladtak valahova erősítést kérni, mi többiek pedig kicsit megigazítottuk az ájult embert, mert nagyon hülyén feküdt...
- Meztelen nő, itt, a piacon? - hüledeztem kissé színpadiasan, majd hogy túlfűtöttségemet ellenpontozzam, csendesen hozzátettem: - Érdekes, észre sem vettem.