Az utolsó nap reggelén is óvatosan nyitok be a koedukált tisztálkodós helységbe. Már a szemem sem rebben amikor Kukorellybe ütközöm. Napok óta szobaszomszédom. Odakint ömlik az eső, mit vegyek fel, este búcsúest, felolvasás. Kisestélyi szóba sem jöhet! Nadrág, esőkabát alatt minimális dekoltázs, a hajamra sapka, indulás! Az utolsó szemináriumok jönnek. Krisztina szép mint mindig, finom humorral kritizál, még az étkezéseknél is jegyzetel. Az utolsó ebéd az Ízlelőnél, Pócs Margit felkészült, mindenki menüje tuti, szombaton desszert is jár, gesztenyés süti. Mint a nap krónikásának Csilla előveszi Mészöly Pierre Carden ingjeit, néhány öltönyét, megérinthetem őket. Miklós velem van, érzem pipafüstjének fanyar illatát , szinte látom magam előtt, kilép az utcán, a nők megfordulnak utána. Ezután mesterem, a világítóan kék szemű Péterfy szemináriuma következik. Az esztétikai látványhoz, kedves, kritikus hang párosul, utolsó percig elemzünk, jókat nevetünk. Ezen a héten a Magasiskola hallgatói, mesterei az éves átlag nevetés rekordját megdöntötték. A szeminárium után a színdarab próbája jött volna a szabadidőben, amit estére szerveztünk Margittal. Mészöly egy meséjének feldolgozott változata egy olvasópróba erejéig valósult meg.
Főszerepben Péterfy Gergely, Pócs Margit, Ódor János, Cserna- Szabó András, és néhány lelkes hallgató, én meg a főrendező. Mivel a szereplők közül néhányan már hazautaztak, sőt valaki még ráadásul elveszítette a szövegkönyvét is, a premier elmarad, így legalább jut idő egy kis szusszanásra is. Cserna- Szabó András utolsó szemináriuma szokásosan vidám, de következetes. A házi feladatokat most is ellenőrzi, majd aztán előbb be is fejezi, a foglalkozást, mert jön az egész heti értékelés. Gergely, Margit, András csak dicsér, állításuk szerint az idei hallgatók magas színvonalon írtak, dolgoztak, kitartóan minden előadáson, szemináriumon aktívan részt vettek. Az esti borozgatások, sőt Zrínyi-túrák bizonyítják, jó közösségé váltunk. Aztán mi is értékelünk: a mesterek, a szervezők munkája, a helyszínek a programok, egységesen kiváló minősítést kapnak. Némi kritika is elhangzik, ami a kollégium internet használatát, a koedukált mosdóhelyiség wc retesz mennyiségének hiányosságát taglalja. Javaslatként elhangzik, több kérvény, engedély megszerzésér már most bátorítja a szervezőket. Kérésünk, legyen egy-két szabad este is, hogy tudjunk írni, feladat, mindenkinek ugyanaz. Ezek után Margitunk egy kosár meglepetést vesz elő. Becsukott szemmel húzunk, kis baglyokat kapunk, melyek a Tolna megyei Balassa János Pszichiátriai Osztály Dr Kertész Ágnes páciensei kedves kézimunkái. A tanárok párnákat kapnak színes gombokkal. Mindenkinek más bagoly jut, az enyémnek rózsaszín a fülecskéje, zöld rózsák a szemei, köszönjük szépen, a képen is láthatóak. Aztán jön a piac-túra, a kaland Szekszárd kolbászaival. Én még nem kóstoltam itt a táborban kolbászt, semmilyet sem, itt az ideje! Dicső Zsolt szerint itt kaphatóak a város legjobb hurkái, pecsenyéi. A kolbász finoman omlik szét a számban, a hús, a fűszerek mámoros perceket idéznek. Palacsintát is ehetünk, frissen sütik, finom. Már izgulunk, várjuk a felolvasást, vajon mások is jönnek, esik az eső a városban üresek az utcák. Az emeleten az Ifjúsági Ház közösségi termében van a hallgatók felolvasása. Mikrofonok, színpad, ülőfotelek, gyorsan belehuppanunk néhányan. Azért néhány érdeklődő is akad, a családtagok, a Gourmand együttes tagjai, az ő barátaik. Margit konferál, olvasunk. Néhány akkord, búcsúzkodás, ölelések, könnyek. Odakint meg csak esik.
Lantosi Nóra
