Tóth Krisztinát meghívta Költészet napjára egy kisvárosi gimnázium, ahol a bikanyakú igazgatónak köszönhetően katonás rend uralkodik – a kínos procedúráról maga az írónő számolt be a Vasárnapi Hírekben.
Ízelítőül itt egy rövid részletet idézünk a nem mindennapi (vagy mindennapi?) történetből:
Bikanyakú, szigorú ember fogad bennünket. Leültet az íróasztal előtt álló fotelba, ő maga visszatér az asztal mögé. A költészet szép dolog, fog a mondandójába, és ő fontosnak tartja, hogy a diákok okuljanak a mai találkozásból. Reméli, hogy rendbontás nélkül zajlik majd az esemény, amelyen ő személyesen sajnos nem lehet jelen, mivel adminisztratív teendői vannak. Senki sincs, folytatja nyomatékkal, aki ezeket elvégezze helyette, és – itt a továbbra is álló tanárnőre pillant – ebben az intézményben minden rá hárul.
