A tavalyi Szigeten létesített a STEREO Akt először mozgó panaszirodát, amely idén a We Hear You – Hallgatlak Budapest! című előadás keretein belül tér vissza. Az áprilisi előadások társalkotóját és egyik előadóját, Lang Györgyit kérdeztük.
A Szigetes első kiadás közönsége zömmel külföldi fesztivál-látogatók voltak, az októberi We Hear You viszont már Budapest lakóit faggatta az őket nyomasztó problémákról. A mostani Trafós előadásokon visszatér a két főszereplő, Boross Martin (egyben a darab rendezője és megalkotója), valamint a lengyel Julia Jakubowska; Lang Györgyi énekesnő-színésznő pedig először fog közreműködni a STEREO Akt előadásán.
Az előadás jellegéből adódóan nehéz megjósolni, hogy mi fog történni majd a színpadon és a nézőtéren. Milyen munkamódszerrel folynak most a próbák?
Van egy kanavász-szerű szövegkönyv, ami az előadás keretét jelenti, és ehhez kapcsolódóan már próbálunk olyan szituációkat, amik előfordulhatnak majd. Persze úgyis a közönségtől függ az, hogy miről és hogyan fogunk beszélgetni. Én egyébként irtóra szeretem a rögtönzést, és alig várom, hogy élesben találkozzak a panaszokkal.
Az előadás leírásában azt olvasom, hogy az Óz, a nagy varázsló Dorothy-ját Magyarországra sodorja a tornádó; a darabban emellett szerepet kap egy mozgó panasziroda is. Mi lesz a te feladatod pontosan?
Én leszek a gyáva oroszlán, de emellett mesélni is fogok, valamint telefonközpontos is leszek. Hallgatom az emberek problémáit, visszakérdezek, aztán kapcsolom őket tovább: ez egy nagyon érdekes játéknak ígérkezik.
Fontosnak tartjátok, hogy az emberek gondjai ne maradjanak kibeszéletlenül?
Igen, van egy pszichodráma jellege az előadásnak, ami az embereket kibeszéltetéséről szól. A We Hear You-nak ebben az értelemben egyedül egy hibája van: az, hogy a végén nem tudunk biztos megoldást adni senkinek. Ennek az az egyszerű oka, hogy nem én, vagy a darabbéli társaim egyike a miniszterelnök.
Videó az előadás tavalyi bemutatójáról:
Főleg közéleti problémákra számítotok?
Nem tudjuk előre eldönteni, hogy valaki arról akar-e panaszkodni, hogy nem lehet jó lúdtalpbetét kapni a városban, vagy arról, hogy Kiss László miért erőszakol meg kiskorú lányokat és ezt miért tussolja el egy, vagy több rendszer is, és miért fogadjuk el azt, hogy nem mond le a tisztségéről. (Kiss László az interjú elkészülte után lemondott – a szerk.)
Te most miről beszélnél leginkább a panaszirodában?
Megkérném, hogy Kiss László és Gyárfás Tamás mondjanak le a tisztségeikről, ahogyan mindenki más is, akik tudtak erről az egészről, de inkább hallgattak róla.
Nem titok rólad, hogy gyakran és szívesen beszélsz közéleti-politikai témákról.
A szépségemen kívül alighanem ez volt az egyik ok, ami miatt Boross Martinnak eszébe juthattam. Na meg az is lehetséges, hogy számára az is egy nagy kihívás, hogy egy tolókocsiban ülök – ki tudja, mi mindent lehet ezzel kezdeni a színpadon.
Mindig is ilyen harcos alkat voltál?
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán, de a Pécsi Nemzeti Színháznál töltött évek alatt is nagyon aktív szakszervezeti tevékenységet folytattam. Ha úgy éreztem, hogy valakit igazságtalanság ért, amellett én rögtön kiálltam; bizonyos jogokat megpróbáltam kiharcolni különböző színházi dolgozóknak, legyen az színész, kellékes, vagy egy díszletes. Ezek a harcok mindig is közel álltak hozzám.
Általában nem ez a könnyebb út.
Világéletemben a rizikós utakat szerettem; soha nem érdekelt, hogy ennek milyen következményei lesznek. Ahogyan ez most sem zavar, és igazán az olyan színházakat szeretem, amit például Schilling Árpád, Pintér Béla, Mundruczó Kornél, Bodó Viktor, vagy Vajdai Vilmos csinál. A színházban is szeretem azt, ha megjelenik az igazság és az igazságvágy. Ezért folyamatosan harcolok magamban, az agyamban, vagy éppen nyilvánosan mindenféle fórumon és plénumon az ellen, amit én nem tartok jónak. Hangsúlyozom, hogy az ellen, amit én nem tartok jónak.
Mi az iránytűd ebben a misszióban? Mi lehet egy ilyen darab szerepe ebben?
Szerintem a világ minden területén (legyen az színház, vagy politika) a képességeknek kellene győznie, és fontos az, hogy legyen méltó hitele az igazságnak és az igazmondásnak. Azt gondolom, hogy mindig mindenhol fel kell hívni az emberek figyelmét a rossz dolgokra, és ha ez már sikerül, akkor már elértünk valamit ezzel az előadással. Megoldást nyilván nem találunk rá, de nem is ez a feladatunk.
A We Hear You – Hallgatlak Budapest! előadásai április 22-én és 23-án lesznek a Trafóban.
