Lee Child: Néma város [Make Me]– General Press, 2015 – fordította Gieler Gyöngyi – 364 oldal, puha kötés – ISBN 978 963 643 857 9
Jack Reacher, az egykori katonai rendőr magányosan bolyong, s annak is kalandot kínál, aki azt hiszi, hogy ráunt már a keményöklű, fegyverekhez értő magándetektívekre. A Néma város azoknak is meglepetéseket tartogat, akik eddig is követték és kedvelték a Lee Child Jack Reacher-történeteit. Ez már a huszadik kötet, és mellé érdemes beszerezni a kizárólag e-könyvként elérhető a Hőség [High Heat] című novella is, mely felvillantja, hogy milyen volt Jack Reacher tizenhét éves korában.
Jack Reacher puszta szeszélyből dönt úgy, hogy az amerikai léptékkel is óriási búzatáblák között megbúvó, furcsa nevű Mother’s Rest nevű településen leszáll a vonatról, és megpróbálja kinyomozni a település nevének eredetét. Nem tűnik komoly kihívásnak, s talán nem árulunk el túl nagy titkot, ha elmondjuk, hogy a település neve utáni nyomozás – bár végigvonul a regényen, mégsem – a konfliktusok fő forrása.
– Hétmillió éven át vadállatok voltunk, mielőtt emberé váltunk. Sok leckét megtanultunk. Nagyon óvatosnak kell lennünk, és sosem szabad elfelejteni, amit már egyszer tanultunk
– mondja Reacher a nőnek, akibe belebotlott a világvégi kisvárosban, s akinek oldalán olyan kalandokba bonyolódik, melyeknek végkifejletéről nem csak az Olvasó, de a főhősök sem sejtenek semmit. Ráadásul az, amit az Amerikát átszelő – Los Angeles, Chicago, Phoenix, és San Francisco – és az internet legmélyebb rétegeit is feltáró nyomozás során kiderítenek, köszönő viszonyban sincs a borzalommal, amit a történet végén, egy Mother’s Rest melletti tanyán felfedeznek. ITT BELEOLVASHATSZ!
Az 1954-ben született, Amerikában élő angol író titka a fegyelmezett történetmesélés, annyit ad az Olvasónak, amennyivel fenntarthatja a figyelmet és mozgásba hozhatja képzeletét. Child leírásai a legritkább esetben hosszabbak néhány sornál, s szinte mindig a cselekmény részét képezik. Nincs toporgás, nincs elbambulás, minden apró mozzanat a történet szolgálatában áll. A „rosszfiúk” jellemzésénél sem bíbelődik többet a kelleténél, sőt némelyeknél mintha állandósult eposzi jelzőkké redukálódnának ezek a leírások. A történet szálait a háttérből egy olyan figura mozgatja, akinek jellemzője a „beszárított haj” és az „élre vasalt farmer”… s ennél többet csak akkor tudunk meg róla, amikor végre előlép az „árnyékból”.
Azt pedig, hogy mi után nyomoz Jack Reacher és Michelle Chang csak az tudhatja meg, aki kezébe veszi a regényt… nem hiszem, hogy lenne olyan otromba recenzens, aki hajlandó lenne elárulni, hogy mire alkalmasak a Mother’s Rest talált közelében véres fémeszközök és mire kell a műholdas internetkapcsolat egy olyan vidéken, ahol lefedettség hiányában még a mobiltelefonok sem működnek.
