Az Uránia előcsarnokában kezdődött – meséli Soós Attila, a március 11-től az Átriumban látható Offroad koreográfus-rendezője, aki kilenc alkotótársával, köztük négy színésszel valósította meg hatodik rendezésében a szerző, Mikó Csaba elképzeléseit.
– Mi még ízlelgetjük a fizikai színház fogalmát, mibenlétét, nyelvezetét, te pedig – ha fogalmazhatok így – belerohantál annak idején az ismeretlenbe.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem 2009-ben kísérleti szakot indított Horváth Csaba vezetésével. Kétszer elolvastam, hogy „fizikai színházi koreográfus-rendező szakirány”, aztán azonnal beadtam a jelentkezésemet. A nagy mamut intézmény kísérletezni fog… Erre azonnal ugrottam!
– Mit adott neked az egyetem, a képzés?
Amikor végeztünk, lezárult egy ötéves korszak. A diploma után, az első szabad évben megéreztem, hogy mennyi mindent tanultunk. Utólag, egy-egy rendezés kapcsán áll össze a kép.
Amire megszületik egy írott műből a színpadi előadás, hatalmas utat jár be, a végén, utólag szembesülök azzal, hogy mennyi mindent tanultam az öt év alatt az egyetemen, de akár abból is, ami nem sikerült, vagy amiben nem feltétlenül hoztam jó döntéseket, vagy nehéz válaszokat kaptam.
– A helyszín, a Jurányi, ahol most beszélgetünk egy fontos bázis, mérföldkő az életedben, ha lehet azt mondani, innen indult el a pályafutásod…
2013. november 15-én volt a bemutatója a Lenz című diplomarendezésemnek a Jurányiban. (Georg Büchner: Lenz című novellájának színpadi adaptációja). Kulcsár Viktóriát, az inkubátorház vezetőjét régebbről ismerem. A MU Színház mellett volt egy kis irodájuk, ott beszélgettünk arról, hogy születőben van egy hely. Ebből lett a Jurányi, ahol most beszélgetünk. Viki végigkísérte a Trojka első három évét, és amiben tud, támogat bennünket. A Jurányi mellett fontos helyszín a társulatunk életében a SÍN Kulturális Központ: a próbafolyamataink jelentős része ott zajlik. Az egyetemen az osztályvezetőnk, Horváth Csaba tartotta ott a mesterségórákat.
– Szintén 2013-hoz kapcsolódik a Trojka Színházi Társulás létrejötte. Hármasfogatot jelent?
Igen, három éve és hármas fogatot jelent. Szent Iván-napján összegyűltünk, és megalakultunk. Idén fogunk alapítvánnyá rendeződni, és reményeink szerint hivatalossá válni. Bevallom, ehhez jó volna, ha csatlakozna hozzánk valaki, mint a csapat produkciós vezetője. Még keresem a megfelelő személyt.
– A hármasfogatban fontos helye van az adaptációnak a képiség és a zeneiség mellett – olvasom a Trojka ismertetőjében.
A Trojka első három darabjára teljesen jellemző volt rám, hogy minden anyagban (Lenz, Cleansed, Said) meg akartam mutatni magamat. Olyan műveket választottam, amibe bele tudtam fogalmazni a saját helyzetemet. Csak bízni tudok abban, hogy nem voltam személyeskedő.
Aztán a Dr. előkészítése alatt éreztem azt először, hogy el tudom engedni a személyes vonatkozásokat: már nem magamat akarom úgymond projektálni, hanem az anyagot. (A Dr.-t Franz Kafka: Egy falusi orvos című novellájának átiratából állította színpadra a Trojka a prágai Quadriennálén 2015-ben.)
– És mi van a változás mögött? Megfejthető? Érezhető egyfajta fejlődés, felnövekedés, érés is?
Az érzelmek hullámzását folyamatosan tapasztalom. A foglalkozás-drámáknál is, mint például a negyedéves vizsgarendezésemben, A kastélyban, vagy a most készülő Offroad-ban. Természetesen személyes vallomásokat ebben a két darabban is találunk a szemszögek váltakozásában. Az Offroad-ban elrejtettem egy Kafka-idézetet, ami a Lenz-ben is szerepelt már. Ez a mondat egy vándor kabala szöveg.
– Ősbemutató lesz az Offroad, tehát még sehol, senki nem dolgozta fel, nem vitte színre. Miért éppen Mikó Csaba művét választottad, ha egyáltalán te választottad, és nem ő talált rád? Ugye a POSzT közönsége tavaly nyáron már kapott egy kis ízelítőt, bár az felolvasó előadás volt…
Miklós Dániel látványtervezővel a Said-on dolgoztunk, aztán indulóban, az Uránia előcsarnokában megjelent Mikó Csaba. Dani bemutatott minket egymásnak. Rögtön elkezdtünk beszélgetni, aztán Csaba azt mondta, odaadná nekem elolvasásra egy drámáját. Automatikusan elindult a közös munka. Aztán a POSzT felolvasó színházi felkéréssel kaptam egy lendületet, és Róbert Júlia dramaturggal készítettünk egy „szöveg-trailert”, így neveztük el.
Emlékszem, az első kérdésem az volt Csabához, hogy lehet-e rövidíteni a szövegen, az eredeti szövegkönyv ugyanis közel 170 oldal. Nagyon érdekelt a reakciója, hogy mennyi makacsságot rejthet, mennyire rugalmas szerző lehet ő.
– Ismeretlenül mondtál igent a rendezésre?
Igen, ismeretlenül. A forma, amiről Csaba beszélt, nagyon érdekelt: külső dialógok és belső monológok gazdag ritmikájából megszülető történet.
– Az én olvasatomban egy útkeresés is az Offroad. Négy személyiség, négy sors, négy út…
Az egész darabot vízszerűnek látom: hol mozdulatlan, hol viharos, tiszta vagy éppen mocskos… Az általad említett útkeresések a szereplők szerencsétlenségei. Ezeket a blokkokat áriáknak neveztük el Tarr Bernadett zeneszerzővel. Eléneklik a szereplők a bizonytalanságuk okozta túlcsordult érzelmeiket.
– Jellemző a Trojkára a minimalista vizualitás. Itt is érzékelhető lesz?
A Pázmány Virág által tervezett tér durván egyszerű: a fehér térben négy fekete szék, négy fekete mikrofon, állvánnyal. A vetítéssel, mint párbeszéd-felülettel is kísérletezünk.
– Kihasználjátok az utolsó percig a próbafolyamatot?
Sőt, addig próbálok, addig instruálom a színészeket, ameddig le nem veszik a műsorról a darabjainkat. Ehhez a színészi elégedettség vagy elégedetlenség is szükséges, de úgy érzem, idén kezdünk igazán összeérni.
Az Offroad után egyébként elindul két produkció előkészítése is: az Orlando, ami Szegeden, a Thealter Fesztiválon lesz július 26-án, Virginia Woolf: Orlando című regénye alapján készül Szamosi Zsófia, Hay Anna, Egyed Bea és Sztarenki Dóra főszereplésével. Ezzel egy régi vágyam is teljesül. Emellett márciusban kezdjük Petrik Andreával a Portugál levelek tréningjét, amiből reményeim szerint májusban el tud készülni egy tízperces táncfilm-tanulmány. Abban bízom, hogy még nyugodtabban, még szélesebb szemszögből tudok majd rálátni az előttünk álló történetekre.
Jaskó Bálint (Fotó: Konkol Máté)
Soós Attila a színészekről:
Önálló, vérprofi alkotók: Hay Anna, Egyed Bea, Jaskó Bálint, Bárnai Péter. Értjük egymás nyelvét, és több éve dolgozunk már együtt, de nekem még szelídülnöm kell. A vadság nagyon fontos a munkánkban, de nem lehet vakon vinnem a produkcióinkat.
