El Kazovszkij és David Bowie közös világa

Az El Kazovszkij életmű-kiállítás margójára

Nehéz a művészek közt különösnek lenni – El Kazovszkijnak sikerült. Leningrádban született orosz szülők gyermekeként, édesanyjával Budapestre költöztek, a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. Extravagáns performanszokat szervezett Dzsan-panoptikum címmel, underground csoportok tagja volt, színházi díszletet és jelmezt tervezett, hatással volt rá a görög antikvitás, érdekelte a balett, szerette a punk stílust (mindig látszott megjelenésén). Nem alapított családot. Transzneműként vonzotta az androgün külső.

Nem véletlen, hogy favorit zenészei az átváltozó külsejéről is híres – olykor nemét is felcserélni látszó – David Bowie és a Sex Pistols basszusgitárosa, Sid Vicious. Bowie nemcsak elénekli, klipjeiben előadóművészként is interpretálja a számokat: érzékenyen, kirobbanó energiával reagál társadalmi problémákra (faji megkülönböztetés, elnyomó rezsimek, toleranciahiány). Kazovszkij is a marginális helyzetben lévőkkel (kiszolgáltatott állatok is, leginkább kutyák) érez közösséget.

Nagyon szeretem a punkzenét és az egész divatot…mindig is érzéketlen voltam a divatokra, de ez a punkjelenség nagyon sok ponton megérintett: totális kétségbeesés, befelé törő agresszió, biztos kitaszítottság. Teljes összeomlás, de vásárian látványos formában a jövő nélküli margó vállalása, különállás, kisemmizettség, (…) a resztli, a szemét. Mindig szeméttel dolgoztam, szemétből építkeztem.

A Munkácsy- és Kossuth-díjas művész nem csak festészetével, hanem egész – nagy performansznak is felfogható – életével alkotott emlékezeteset. Halála után hét évvel, számos művészbarátja támogatásával, a Nemzeti Galéria régiség érzetét árasztó falai között megrendezett nagyszabású életmű-kiállítása lényegében „bebetonozza” a hivatalos kánonba, elősegítve a sok szempontból elavult intézményi keretek kiszélesítését, bizonyítva progresszív szellemiségének napjainkig érezhető hatását.