Kevés olyan író létezik, aki egy egyszerű étkezést is képes úgy leírni, hogy a kedves olvasónak összefut a nyál a szájában. A maláj származású Tan Twan Eng közéjük tartozik. A 2007-ben Man Booker-díjra jelölt szerző korábban ügyvédként dolgozott Kuala Lumpurban, mielőtt írásra adta volna a fejét. The Gift of Rain című első regényével, majd az Esti ködök kertje című könyvével robbant be az irodalmi köztudatba. Tan Twan Eng legújabb kötete, az Esőcsináló a Tarandus Kiadónál már előrendelhető, mi pedig kedvcsinálóként már részletet is közöltünk belőle.
1939 Pinang, Malajzia. A tizenhat éves Philip Hutton mindig is számkivetettnek érezte magát. Angol édesapja és kínai édesanyja gyermekeként nem tartozott igazán egyik nemzethez sem. Ezen a nyáron azonban véget ér a magány időszaka: megismer egy japán diplomatát, Hayato Endót, aki mestere lesz, és idővel egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. Philip körbevezeti Endo szant a szigeten, megmutatva mindent, ami fontos és kedves számára, Endo szan pedig bevezeti a fiút a japán kultúra és gondolkodás világába, harcművészetre és a zen buddhizmus világszemléletére tanítja. Az újonnan szerzett tudásnak és barátságnak azonban óriási ára van. Endo szant kötelessége a sajátjaihoz fűzi, amire Philip csak akkor döbben rá, amikor a japánok megszállják Malajziát. A fiatalember kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy mestere, akinek ő feltétlen hűséget és engedelmességet fogadott, olyan titkokat rejteget, amelyek Philip egész világát romba dönthetik.
Szigeti veszedelem Malajziában
Aki rajong a tipikus mester és tanítványa történetekért, le sem fogja tenni a kötetet, akit pedig kicsit is érdekel a keleti kultúra, az valószínűleg az Esőcsinálóval kel és fekszik majd, amíg ki nem olvassa a könyvet. Ahogy a bölcs Endo szan bevezeti tanítványát a japán kultúra világába, úgy minket is egy csapásra magával ragad a hamisítatlan keleti miliő: legszívesebben rögvest foglalnánk egy repülőjegyet, és Malajziáig vagy Japánig meg sem állnánk. Tan Twan Eng minden egyes étkezést, harcművészeti gyakorlatot olyan precízen, részletgazdag módon ír le, hogy szinte filmként pereg előttünk a történet. A történet, mely szép komótosan csordogál a medrében, a szerző ugyanis egy bölcs, megfontolt japán mesterhez hasonlóan nem siet sehová. Bőven van időnk alaposan megismerni Philip Hutton és Endo szan karakterét, és belesimulni a malajziai mindennapokba. Az Esti ködök kertje után Tan Twan Eng ismét Malajzia japán megszállását idézi fel, újfent egy lüktető, személyes drámán keresztül. Azonban egyetlen percig sincs olyan érzésünk, hogy a szerző öncélúan és önkényesen hánytorgatná fel Délkelet-Ázsia történelmét. Az Esőcsináló hiteles korrajzként tárja elénk a megszállás emlékeit, de sokkal több és mélyebb, mint egy szimpla történelmi regény. Tan Twan Eng sorai a kötet elolvasása után is ott motoszkálnak fejünkben, arra sarkallva minket, hogy újra átéljük a 600 oldalnyi izgalmat, mellyel a szerző megajándékozott bennünket.
