Egy rendezőnő, aki alapjaiban forgatta fel a korai filmművészetet, mindezt úgy, hogy közben még kötelező jelleggel fűzőt hordott és nem szavazhatott. Az első női filmrendező, nevéhez közel ezer film köthető, foglalkozott a hang szinkronizálásával, a speciális effektekkel, először alkalmazott afroamerikai statisztákat és a mai napig ő az egyetlen nő, akinek saját filmstúdiója volt. Nemcsak rendezett, írói és produceri feladatokat is ellátott. Forradalmi újításai ellenére neve mégis feledésbe merült és közel sem kap olyan nagy figyelmet a filmtörténeti könyvekben, mint az olyan úttörők, mint George Méliés vagy D.W. Griffith.
Alice 1873-ban, Párizsban született egy könyvkereskedő gyermekeként. 1894-től annak a Leon Gaumontnak volt a titkárnője, aki a fotózás mellett az egyik első filmstúdió alapítója is volt. Guy azonnal lecsapott a lehetősére és engedélyt kért főnökétől arra, hogy kísérletezhessen annak vadonatúj kamerájával. Első filmjét 23 évesen forgatta, amely egyetlen rövid jelenetből állt. A Káposztatündérben (La Fée aux Choux) egy nőt láthatunk, amint csecsemőket szedeget ki a káposztalevelek közül. Mai szemmel nézve a Káposzta tündér egy bájos kis történetnek tűnik, melyre jellemző a Viktoriánus kor fura hóbortjai. A film 1896-ban készült, azaz csak egy évvel a Lumiére-fivérek első mozgóképe után. Ha összehasonlítjuk a Káposzta tündért a testvérek leghíresebb filmjével A beérkező vonattal (L’Arrivé d’ un train en gare de La Ciotat), melyben a jármű egyszerűen befut az állomásra, Guy alkotása sokkal eredetibbnek és izgalmasabbnak tetszik.
https://youtu.be/CYbQO6pwuNs
10 évvel első felvétele után megrendezte nagy költségvetésű filmjét, a The Birth, Life and Death of Christ. Guy ismét úttörőnek bizonyult, ugyanis ez volt az első olyan film, melyben bibliai jeleneteket forgattak, közel 300 statiszta segítségével.
https://youtu.be/UhN8xTq_1WY
1907-re Guy már egy Herbert Blaché nevű operatőr felesége volt, akivel hamarosan New Yorkba költöztek. A rendező, aki férje után felvette a Blaché nevet, New Jerseyben megalapította a The Solax Company nevű stúdióját. Itt folytatta a rendezést továbbra is ügyelve arra, hogy munkáiban legyen valami innovatív, Fool and his Money című filmjében például elsőként alkalmazott afroamerikai színészeket.
A ’20-as években férje elhagyta egy színésznőért. Az összetört Guy becsukatta a Solexet és lányával együtt visszatért Franciaországba. Soha többé nem csinált filmeket. 1953-ben ugyan a francia kormány a legmagasabb kitüntetést ítélte neki, de addigra már filmjei nagy része elveszett, neve pedig szinte teljesen feledésbe merült.
Szerencsére egyre több mozgalom jött létre, hogy korrigálják ezt a súlyos veszteséget. 2009-ben a Whitney Museum of American Art Guy ritkán látott filmjeiből összesen 80-at bemutatott a közönségnek. Legutóbb egy Kickstarter kampányt indítottak, ahol az ötletgazdák, Pamela Green és Jarik van Sluijs közel 200,000 dollárt gyűjtött össze, hogy létrehozhassák a Guy-Blachéról szóló dokumentumfilmjüket, mely a Légy természetes (Be natural) címet kapta. A produkció mögé olyan színészek is csatlakoztak, mint Robert Redford, aki a film producere lesz, a narrátor szerepét pedig Jodie Foster vállalta el.
