Mi a legnagyobb lecke, amit egy nőnek meg kell tanulnia?

Szeptember 14-től-20-ig tartja a szégyenérzet elleni hetét a Tribe magazin és a THINX (utóbbi a menstruáció idején hordható speciális alsóneműket forgalmaz), amikor mindennap bemutatnak egy-egy a tabuk ledöntéséhez hozzájáruló művészt, aki munkáin keresztül felhívja a figyelmet a menstruációs folyamat szépségére és jelentőségére. Elsőként Rupi Kaur prezentálta magát, aki még márciusban egy, a menstruációs vérről készült fotósorozatával kiverte a biztosítékot az Instagram cenzorainál: a tartalmi irányelvekre hivatkozva törölték a profilját, holott erre vonatkozó irányelvek nem is léteznek.

Mi a legnagyobb lecke, amit egy nőnek meg kell tanulnia?

Már a legelső naptól kezdve / Mindene megvan egy nőnek, amire csak szüksége lehet / Saját magában / Csak a világ győzte meg az ellenkezőjéről.

– írja Rupi Kaur torontói performer és költő egyik versében, aki a női test társadalomban elfoglalt helyével és szerepével kísérletezik.

Minden alkalommal / amikor azt mondod a lányodnak / féltékeny vagy rá / akkor nem szereted / mert ezzel csak azt tanítod neki / hogy a kedvesség és a harag kéz a kézben jár /ami addig tűnik csak jó ötletnek / amíg fel nem nő és elkezd hinni az olyan férfiaknak / akik bántani fogják őt / csak azért, mert nagyon hasonlítanak rád. (Apáknak lányokról)

Egy másik versében pedig a következőt írja:

a legközelebb, amikor / felhívja a figyelmedet a lábadon növekvő szőrre /  emlékeztesd azt a fiút / hogy a tested nem az ő otthona / ő csak egy vendég / figyelmeztesd, hogy ne lépje túl a határt még egyszer

Amikor márciusban közzétette az Instagramon az alábbi képeket, azt figyelmeztetés nélkül törölték. A sorozathoz a következő bejegyzést írta:

Minden hónapban menstruálok, ami lehetővé teszi, hogy szüljek, vagyis magát az emberi faj fennmaradását. A méhem a mennyek kapuja, az élet forrása. Ha akarom, ha nem, ez így van. Az ősidőkben a menstruációs vért szent vérnek tartották. Vannak, akik ma is így gondolkoznak, de a többség nem. Néhány közösség elutasítja ezt a természetes folyamatot. A pornó, a nők szexuális tárgyiasítása, vagy a nők elleni erőszak bezzeg korántsem zavarja annyira az embereket. Nem félnek nyíltan kifejezni, hogy mennyire undorodnak a menstruációtól, és mennyire mocskosnak, titkolnivalónak találják. Úgy csinálnak mintha ez a folyamat nem lenne éppolyan természetes, és az élethez hozzátartozó, mint az, hogy lélegzünk. Mintha ez nem egy összekötő híd lenne az univerzum és a föld között. Mintha ez nem a szeretetet, a születést, az életet jelentené. Egy önzetlen és egy meglepően gyönyörű körforgást.

Végül az Instargam bocsánatot kért, és a sorozat, amely egy iskolai projekt része volt, visszakerülhetett az oldalára.

Kaur arról is mesélt egy interjúban, hogyan szippantotta be a közösségi oldalak világa és milyen hatással volt a személyiségére:

Amióta csak az eszemet tudom a társadalmi elvárás az volt, hogy mi nők legyünk szépek és kívánatosak. Először nyolcadikos koromban kezdtem el közösségi oldalakat használni. Amikor felmentem a hi5-ra, profilképként egy olyan fotómat tettem fel, amin rám sem lehetett ismerni: egy kivágott topot viseltem, amit előtte soha nem vettem még fel, és olyan frizurát csináltam magamnak, ahogy soha nem mennék ki az utcára. Így kezdődött, aztán évekig megpróbáltam sokkal szebbnek és jobbnak látszani, mint amilyen vagyok. De rájöttem, milyen káros hatásai vannak ennek az egésznek a személyiségemre, és eldöntöttem, szembemegyek az elvárásokkal és olyannak mutatom magam, amilyen vagyok.

– nyilatkozta egy interjúban.

(Forrás: rupikaur.com)