Írta: Krausz Tivadar író
A dekadens, puhány Nyugat sokkot kapott az Iszlám Állam által rendszeresen nyilvánossá tett pszichopata kivégzésmódozatoktól. A halál-pornográfiával a terrorállam elérte célját. Pontosan ezt akarták. A bekakin kívül semmi érdemi reakciónk. Ha nem reagálunk időben és megfelelően, ha a konkrét hóhérok nem is jönnek értünk, de a jelenség megérkezik hozzánk is.
Ezt kellene felfognunk: Az Iszlám Állam olyan barbarizmust tanúsít, ami a legsötétebb történelmi korokban is kirívó volt. Nem ismerek katonát, aki ilyen barbárok fogságába szeretne esni. A politikailag korrekt szakállas lány most nem ment meg minket ettől a helyzettől. Tehát vállalni kell a harcot ellenük. Nem bombázgatni őket, hanem odamenni, és a helyszínen felhentelni őket. Hogy ők rettegjenek, mielőtt meghalnak. Ezek másból nem értenek. És nem is egyes terrorista vezéreket kellene időnként likvidálgatnunk. Az amerikai stílusú terror ellenes háború csődöt mondott, csak tetézi a bajt.
A jelenség terjedésének kellene gátat vetnünk. Mégpedig a kritikus területeken a szükséges társadalmi viszonyok megteremtésének elősegítésével. A szakadatlan háborúskodásra költött pénzt a békébe kellene fektetnünk. Egy gyors és hatékony háborút semmiképpen sem úszhatunk meg. Azonban könyörgöm, ne végtelenítsük ezt a háborút úgy, mint a zsidó-palesztin ellentétet! A pénzt tényleg a békébe kellene fektetni! Ez a befektetés nem érné meg? Ezért kell a háború-marketinghez a nyilvános kínhalál?
Értsük jól, olyan harchoz szükségeltetnek éspedig olyan harcosok, akik kizárt, hogy fogságba essenek. Ez brüsszeli szivárvány-forradalmáros hozzáállással nem fog menni. Azzal csak a bekakira futotta. Vannak-e önfeláldozó hősei Nyugatnak? Vannak-e elegen? Elég erősek-e? Elég elszántak-e?
Mert az Iszlám államnak vannak önfeláldozó pszichopatái. Vannak elegen. Elég erősek és elszántak.
És mi? Mik vagyunk? Képesek vagyunk az önvédelemre, s az értékeink védelmére? Szellemi immunhiányban szenvedünk! Szellemi AIDS-ünk van! Sürgősen gyógymódot kell találnunk!
A betegségünk szellemi természetű, ezért a gyógymód is csak szellemi természetű lehet.
Az nem gyógymód, hogy még több amerikai nehézfegyver érkezik Európába. Ez csapás az európai egységre. Ha valamikor nem, akkor most végképp nem ez az aktuális kérdés: Nyugat-Róma vagy Kelet-Róma? Hanem ez a kérdés: Róma vagy a barbárok?
Gyógymódnak a teljes Európában gondolkodást javaslom. Az Európa-gondolat megáll az EU határainál, az Oroszokra amerikai vagy ki tudja, milyen érdekből már egy hamis ellenségképet vetítünk. A többi EU-n kívüli európait pedig lenézzük. Ez beteges. Európa betegségére kézenfekvő volna egy teljes Európára kiterjedő szoros partnerség. Azon kívül, hogy biztonságot teremtene és piacot bővítene és stabilizálna, a kulturális áramlást is segítené. Hátha egyszer kiforrja magát a valódi Európa-gondolat és hétköznapi valósággá válik.
