Százötven évvel első kiadása után magyarul is megjelent a katalán Ildefonso Cerdának a modern urbanisztika elméleti alapvetéseként számon tartott könyve. Miközben kiváló urbanisztikai munkák sora született a 20. században és ezek egy része magyar fordításban is elérhető, az homályban maradt a magyar olvasók, sőt a szakmai közvélemény számára is, hogy valójában mi az urbanisztika és mik az elméleti alapjai. A kötetet Farkas Ildikóval és Ernhöffer Mónikával lefordító urbanista szerint Cerdá munkájának magyar kiadására azért volt szükség, mert ez az urbanisztika első, megkerülhetetlen, paradigmatikus igényű elméleti alapműve. A kötet Magyarországon mégis teljesen ismeretlen annak ellenére, hogy Franciaországban évtizedekig tananyag volt az egyetemeken.
Az urbanisztika területén ilyen átfogó teoretikus mű nem született azóta sem.
Cerdá számtalan olyan alapelvet fogalmazott meg, amelyek közül „egy-egy részlet későbbi felismeréséért mások a 20. században megdicsőültek”. Fontos felismerése volt például, hogy a város fejlesztése a közszféra és a magánstruktúrák együttműködésében a leghatékonyabb, de ezt kézben tartania a közszférának kell. Sajnos azonban Budapesten és Magyarországon 1990 után mind a szakmai, mind a közvélemény éppen az ellenkezőjét gondolta.
Ildefonso Cerdá nemcsak teoretikusként alkotott jelentőset, hanem ő volt az a várostervező, aki a 19. század közepén megtervezte Barcelona bővítését, így neki köszönhető a katalán település városszerkezete is. Cerdá műve halála után jó néhány évtizedig feledésbe merült, elsősorban szerzője politikai tevékenységének következményeként: részben mert katalán létére együttműködött a madridi kormánnyal, részben mert szociális elképzelései sértették a gazdag barcelonai ingatlantulajdonos réteg érdekeit. Az életművet Francoise Choay francia eszmetörténész fedezte fel újra a hatvanas években, és az ő tanítványa, Antonio López de Aberasturi szerkesztette kötetbe a cerdái alapmű legfontosabb részeit; ehhez a kiadáshoz Choay írt előszót és Aberasturi egy Cerdá életművét áttekintő bevezető tanulmányt. A magyar kiadás ebből, az Aberasturi által – Cerdá ismétléseit és mára már elavult fejtegetéseit kihagyva – fordított, szerkesztett és rövidített francia változatból készült.
