A csónakos orvhorgászkaland második része. Shado és Tomi egyre gyorsabban eveznek Frenkiék telke felé, remélve, hogy le tudják rázni a halőrt, aki lefülelte őket, ahogy hármashoroggal szerelt botokkal támadnak a busarajokra.
– Kint vannak Frenkiék? Kint vannak szerinted? – Shado izgatottan, hadarva kérdi Tomit.
– Mit fosol? Biztosan kint vannak. De ha Frenki nem, akkor Zoléák, vagy a szüleik tutira. Egész nyáron kint lazulnak, te is tudod, valaki biztosan lesz kint.
– Még nem látni, hogy van-e mozgás. Innen még nem látunk semmit. A kurva életbe. Ez meg nem tágít, jön szépen mellettünk, rohadt kitartó, hogy baszná meg.
A halőr, hátán puskával egyesben pöfögve követi Shadóékat a parton, közben rájuk tekintget, fürkészi őket, hogy meddig bírják az evezést, hová tartanak.
– Mi a faszt bámul? Nézd meg, minket néz. – Shado evezés közben szemezget a halőrrel.
– Ne szarjál, evezzél, hadd bámuljon, nem lesz gond, nincs semmi gáz. Azt fogjuk csinálni, hogy ha megérkeztünk, villámgyorsan kikötünk, és a botokkal meg a vágóhoroggal berohanunk Frenkiék házába. Oké?
– A vágóhorgot elengedtem, baszki.
– Elengedted? Hova?
– A vízbe, elmerült.
– Minek dobtad a vízbe? Ennyire beszari vagy?
– Nem tudom, meg akartam szabadulni minden bűnjeltől, ez volt az első gondolatom.
– Milyen bűnjelektől? De pöcs vagy. Mindegy, a botokat ne dobd be, ha megkérhetlek. Ne félj már ettől a köcsög halőrtől, kajakra megszopatjuk.
Shado és Tomi végre elérnek abba a távolságba, hogy már látják, van-e mozgás Frenkiéknél. A Holt-Körös itt kiszélesedik, már csak a balra vannak kiépített telkek, jobbra nádas, nádszigetek és korhadt fák szegélyezik a partot. A halőr közben megáll a motorjával, előveszi a távcsövét, a túlpartot kémleli, hol tudnak meglépni a srácok.
– Na, hülyegyerek, nyugi, én mondtam, hogy ott vannak. – Tomi mosolyogva kémleli Shado kétségbeesett arcát.
– Kint vannak, tényleg. Szerencsénk van. Huh. Ákosék mólóján ott a nyugágy, és Frenkiék telkén is van valaki. Ki vannak pakolva, Fasza. De most mi lesz? Hogy jövünk ki ebből? Nem kéne inkább a túlparton kikötni, és onnan valahogy haza?
– Már elmondtam, mit értetlenkedsz? Ha kikötünk a túlparton, körbejön, és végünk. Ott leszünk gyalog a botokkal, hamarabb megtalál, mint gondolnád. De várjál csak, Shado, kik vannak abban a csónakban a Körös közepén? Látod?
– Hol?
– Ott, pont Frenkiék telkének a vonalában. Csak nem ők?
– De, bazmeg, Frenki az. Az Frenki. Görbül a botja. Fáraszt, halat fáraszt, ha jól látom. És valaki van mellette. Ezt nem hiszem el. – Shado az arcát fogja.
A fiúk egyre közelebb érnek a célállomáshoz. Már mindketten látják, mi zajlik Frenkiék telkénél.
– Tényleg, akasztott valami nagy dögöt, és Dani bácsi ott van mellette a csónakban. Nabazmeg: egy baltával a kezében. Uramisten. Mi lesz itt? – Tomi se vigyorog már, rémülten néz a távolba.
– Gratulálok a hülye ötletedhez, most ez a tetű halőr két legyet üt egy csapásra. De fognak örülni, hogy rájuk hozzuk ezt a zöldruhás rohadékot. Faszért nem indultunk el a másik irányba.
– Jó, nyugi, evezzünk a mólóhoz, a terv megvan, kikötünk, botokkal be a házba, a halőr nem jöhet be, majd megunja, aztán szépen hazamegy.
– Persze, hazamegy, ezt te sem gondolod komolyan. Vagy erősítést hív, mondjuk a rendőröket.
– Persze, meg Derricknek is szól. Ne dramatizáld a helyzetet, ez csak egy bunkó mezőőr, nem kell túlbecsülni a képességeit. – inti le Tomi Shadót, de belül már ő is érzi, hogy a helyzet kezd komplikálttá válni.
Frenkiék közben észreveszik Shadóékat, ahogy mosoly nélkül, egyre gyorsabban evezve közelednek.
– Mi van? Mit csináltok itt? Menjetek innen, fárasztunk, nem látjátok? Ez most rohadt nagy, még az is lehet, hogy amur! Még beleakadtok a zsinórba, tűnés, marhák!
– Halőr, halőr a parton, ott a halőr! – Shado megpróbál egyszerre suttogni és ordítani.
– Hol? – Dani bácsi rögtön visszakérdez.
– A kapuban. Már ott áll a telek kapujában. – mondja halkan Tomi.
– Gyerekek, ezt nem hiszem el. – Dani bácsi óvatosan lefekteti a baltát a csónak aljába, Frenki elharapja a zsinórt.
Rögtön két csónak hasít a part felé. Botok ki, balta ki, mindenki megfog valamit, majd berohannak a házba.
– Jöjjenek ki nyugodtan, nincs értelme bujkálni, mindjárt befutnak a rendőrök, felvesszük szépen a jegyzőkönyvet. Ha van is engedélyük, nem lesz rá szükség, hogy bemutassák, mert az csak ront a helyzeten, mivel maguk orvhorgászok mind. – a halőr nagy nyugalommal szól a kerítés túloldaláról.
Pár perc, és befut a rendőrautó. A fiúk a házban mozdulatlanul hallgatóznak, mi történhet odakint.
– Gyerekek, ez nem játék innentől, jobb lesz, ha szépen elébe megyünk a dolgoknak, és kimegyünk mindannyian. A hatósággal nem lehet packázni. – suttogja Dani bácsi, majd elindul. Frenki is követi. Kimennek a rendőrökhöz, megkezdődik az adatfelvétel.
Tomi még Frenkiék faházában bujkál egy ideig, nem mozdul. Shado egy alkalmas pillanatban a telekhatárra ültetett tujákközött osonva átszalad Ákosék telkére, be a házba, fel a nyikorgós falépcsőn az emeletre. Óvatosan leül egy megvetett ágyra. Ákosék anyukája, Irénke néni alszik vele szemben. Délutáni szieszta. Shado mocorog, az ágy nyikorog, Irénke néni felriad.
– Attila, hát te mit keresel itt? Halálra rémisztettél! Mi van? Mit csinálsz te itt?
– Hát az van, tetszik tudni, Irénke néni, hogy Dani bácsit most hallgatják ki a zsaruk.
– Micsoda? Mit beszélsz? Komolyan mondom, meg kell csípnem magam, mert még álmodom. Mit csináltatok?
– Gereblyézés, megfogott bennünket a halőr.
Amint ezt Shado kimondja, a rendőrök máris érte kiáltanak.
– Hol van még egy személy? Ketten voltak abban a csónakban, elő lehet bújni!
Shado mély levegőt vesz, majd lelépked a lépcsőn, ki a fényre. Tomi már ott áll kint, a nyitott ajtajú rendőrautóban ülő rendőrnek Frenki mormolja a betanult szöveget: „Pergettem, és a Rapalám hármashorga véletlenül beleakadhatott egy busába.” Tomi hasonlóképp: „Mister Twistereztünk, balint akartunk fogni, azért rángattuk a botot, mert azt hittük, hogy rávágott a hal.” Shado ugyanez. A rendőrök felvesznek minden adatot, hosszú percekig töltögetik a papírokat. Körülöttük kínos csend.
– Hol vannak a botok? El kell, hogy kobozzuk mindet. Gyerünk, elő a pecákkal!
– Adom, itt vannak. – Frenki engedelmesen kinyitja a sufnit, ott csak az ócskább szerkókat tartja, a gereblyéző nagyágyúk a házban vannak, az ágy alatt. A rendőrök kipucolják a horgászkamrát, nem hagynak semmit. Nem tűnik fel nekik, hogy fenekezővel szerelt botokat tesznek a csomagtartóba.
– Ez rendben. És a maguké hol van? Adják ide. – a rendőrök Tomiék felé fordulnak.
– Bepánikoltunk, és bedobtuk a botjainkat a vízbe. – Shado és Tomi kórusban zengik a memorizált választ.
– Na, persze. Bepánikoltak. Akkor azért anyázták a halőrt. Menjenek a dolgukra. – a rendőrök nem hisznek nekik, de nem tartanak házkutatást, mára ennyi, megelégednek a fogással. Beszállnak, elhajtanak, utánuk elpöfög a halőr is.
Adatok felvéve, néhány bot elkobozva, majd küldik az értesítőt. A teraszon Irénke néni fújja a füstöt. Rázza a fejét. A fiúk némán támaszkodnak a kerítésnek. Pár halk „bassza meg” azért elhangzik. Dani bácsi nem szól semmit. Bemegy a házba.{jcomments on}
