– Ha egy nő irodalmi díjat nyer a regény műfaján belül, azt általában egy férfi szemszögéből megírt könyvért kapja vagy férfiakról írta. Minél tekintélyesebb a díj, annál valószínűbb, hogy maga a regénybeli elbeszélő is férfi – írja weboldalán Nicola Griffith Amerikában élő brit származású írónő, aki azt vizsgálta meg, hogy az elmúlt tizenöt évben odaítélt legrangosabb irodalmi díjak nyertes könyvei közül – Pulitzer-díj, Man Booker-díj, Nemzeti Könyvdíj, National Book Critics’ Circle Award, Hugo-díj, és Newbery Medal – hány szól nőkről és hány férfiakról. Az eredmény több mint siralmas a nők szempontjából.
A ranglétra élén a Pulitzer-díj áll. Az elmúlt tizenöt évben egyetlen olyan női szerző sem nyert, aki nőkről írt volna. Ha nyert is valaki, férfiakról írt, vagy mindkét nemről. Ezek közül egyetlen könyvet sem a nők szemszögéből írtak meg. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a nők nem érdekesek és nem számítanak
– írja Griffith.
A legrangosabb, legbefolyásosabb és anyagi szempontból is a legkifizetődőbb irodalmi díjak a legkevésbé sem szólnak a nőkről. Ez akár azt is jelentheti, hogy a női szerzők cenzúrázzák magukat, vagy azok, akik odaítélik a díjakat rémisztőnek, visszataszítónak vagy unalmasnak találják a nőket. Minden bizonnyal a nők szemszögéből megírt dolgok érdektelenek és értéktelenek. Úgy tűnik, hogy az irodalmi közegben a nők tetvesnek számítanak.
– olvasható a cikkben.
Az irodalmi szervezetek nem szeretik a nőket. Miért? (…) A nők nem hallatják a hangjukat, és nem hallják őket. A világ népességének több mint fele nőkből áll. Ha a kultúránkban a felnőtt nők több mint fele nem hallatja a hangját, a világ egyik felének tapasztalataival nem foglalkoznak, nem tanulnak tőle, nem építkeznek belőle! Az emberiség így nem lehet egész, csak fél!
A kiáltványszerű írásra meg is született az első érdemi válaszreakció, mégpedig Kamila Shamsie pakisztáni írónőtől, aki azzal az ötlettel állt elő, hogy 2018 legyen a női szerzők éve, amikor a kiadók csakis kizárólag nők tollából született regényeket jelentetnek meg.
Elég volt! Egyetértek azzal, hogy itt az idő mindenki – nők és férfiak számára– , hogy beszálljanak a kampányba: billentsük helyre a nemek közt felborult egyensúlyt! Miért ne lenne 2018 az az év, amikor csakis női szerzők könyveit adjuk ki? Méltó módon ünnepelhetnénk, hogy a harmincon túli nők éppen 100 évvel ezelőtt kaptak szavazati jogot Angliában
– olvasható Kamila Shamsie nyilatkozata a Guardian cikkében.
Az And Other Stories nevű kisebb irodalmi könyvkiadó pedig be is szállt a Year of Publishing Women Challenge kampányba, és elsőként vállalták, hogy 2018-ban csakis női szerzők műveit jelentetik meg.
Kamila Shamsie provokációja – ahogy ő nevezte a kezdeményezést – a Man Booker-díjat említi példának, ahol a női szerzők kevesebb mint 40%-át jelölték csak az elmúlt öt évben a rangos brit elismerésre, amelyet idén egyébként Krasznahorkai László kapott. Shamsie hivatkozik többek között Nicola Griffith kutatásaira, valamint a Vida reprezentatív felmérésére is, amely szerint a férfi szerzők és kritikusok is sokkal nagyobb figyelmet kapnak női társaiknál. (A Vida egy amerikai szervezet, amely a nők irodalomban elfoglalt méltó helyéért harcol.)
Valójában csak azok aggódnak igazán a gender bias (magyarul valahogy úgy mondhatnák nemi előítéletek – a szerk.) miatt, akik ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy a férfiak jobb írók és jobb kritikusok, mint a nők
– írta Shamsie esszéjében.
Szerintem meg tudjuk csinálni. És, ha mi sem tesszük, akkor mi változna?
– nyilatkozta a kiadó igazgatója, Stefan Tobler.
Évente 10-12 könyvet adunk ki, és csak most realizáltuk, hogy több férfi szerző munkáját jelentetjük meg. Ebben az évben például hét férfi, és négy női íróét. Rengeteg ember segíti a döntéseinket, a szerkesztőink pedig mind nők, de valahogy mégis több férfi szerzőt publikálunk
– tette hozzá.
Miután Shamsie nyilvánosságra hozta esszéjét, néhányan azonnal támadni kezdték, hogy valójában csak a levegőbe beszél, de nem gondolja komolyan a kezdeményezést. Azzal viszont, hogy mögé állt egy könyvkiadó – amelyet mellesleg egy férfi vezet – rácáfol a kételkedőkre.
Már most több érdekes javaslat is született a kampány kapcsán, például a női szerzők irodalmi fesztiválja, elkötelezettség a nemileg semleges borítók iránt, és egy olyan stratégia kidolgozása, amely kifejezetten az irodalmi díjaknál tapasztalható felborult nemi egyensúly helyreállításáról szól.
Griffith is megszólalt Shamsie esszéje után :
Ez mindannyiunk számára hatalmas probléma, az emberek fele viszont meg se hallja, amiről beszélünk, pedig ez mindenkire hatással van. Mindannyiunknak oda kellene erre figyelnie, és hosszútávú megoldást találni a problémára. Szerintem viszont nem az a megoldás, hogy csak női szerzőket publikálunk. Ez ugyanis valószínűleg még inkább elmélyíti az ellentéteket, erősíti a Mi vs. Ők magatartást, amely nem a legjobb megközelítés
– nyilatkozta az írónő, aki nem győzi kezelni az oldalára özönlő kommenteket és felajánlásokat: sokan ugyanis önkéntes alapon jelentkeznek, hogy feldolgozzák más irodalmi díjak eredményeit is.
(Forrás: The Guardian, nicolagriffith.com)
