Tikkasztó melegben nyitotta meg Sárközi Mátyás a 86. Ünnepi Könyvhét programsorozatát. Beszédéből megtudhattuk, hogy mibe került egy aláírást kapni Kodály Zoltántól 70 évvel ezelőtt.
Az idei már a 86. Ünnepi Könyvhét, amely a kánikulával nagyjából egy időben kezdődött Budapesten. Nem csoda, hogy a tikkasztó csütörtöki délutánon mindenki árnyékot keresett a megnyitóra várva. Miután a Katasztrófavédelem Központi Zenekara menetelt egy kört a Vörösmarty téren, Sárközi Mátyás köszöntette az egybegyűlteket Bodor Ádám helyett, aki egészségügyi problémái miatt nem tudta vállalni a megnyitóbeszédet.
Sárközi Mátyás rögtön elmondta, miért érzi jól magát itt:
Most nagyközönség előtt mondhatom el, hogy miért szeretek Magyarországra jönni. Azért, mert itt mindenki, aki szembejön velem az utcán, az potenciális olvasóm. Londonban ez természetesen nem így van, angolul csak nagyon ritkán írok. Ugyanis az az 57 év, amit Albionban töltöttem, nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy az ő nyelvükön kellő pontossággal, stiláris érzékletességgel mondjak el egy történetet.
Éles váltással Sárközi Mátyás a jó regényről, illetve a jó regény üzenetéről mondta el gondolatait. A posztmodern rajongói rendesen belepirulhattak a zoknijukba, amikor Sárközi odapörkölt nekik egyet:
Néhányan talán nem értenek velem egyet, de úgy jó egy regény, vagy egy novella, ha van eleje, közepe, és vége. És nem csak szóhalmaz!
– mondta a Londonban élő író, aki rendkívül békés természetűnek tűnik, a posztmodernek viszont jól felbosszanthatták, mert a beszéd végén még egyszer kitért a jó regény formai követelményeire. Az emigránslétről is beszélt Sárközi Mátyás, aki szerint a külföldön élőknek „életcélja lesz az anyanyelven fogalmazás”.
Az Anglia és Magyarország közti különbségről szólva elmondta azt is, hogy Londonban az emberek inkább a „kandalló előtt” olvasnak, mert náluk a metrón a 40 utazóból 30 a mobilját nyomogatja, és csak 3-4 ember olvas könyvet. Mit mond a magyar statisztika? – merült fel a hallgatókban és Sárköziben egyaránt, ezt azonban sajnos nem tudtuk meg, mert az író erre vonatkozóan csak a magyar könyvpiac tavalyi eredményeit sorolta fel, de talán nem haragszik meg, ha értelemszerűen kiegészítem: nálunk többen olvasnak a metrón. Ami nem kis eredmény, főleg mikor:
olyan idők járják, hogy nagyon megnézzük, hogy mire költünk. Jön a nyár, egyre hosszabbak a napok, talán néhány hét vakáció is lesz. Nincsen üdítőbb, mint egy könyvet olvasni a zöldben, vagy éppen a vízparton.
Sárközi Mátyás elmesélte, hogy 1943-ban járt először a Könyvhéten. Akkor maga Kodály Zoltán dedikált neki egy példányt, de csak úgy kaphatta meg az aláírást a leendő író, hogy egy népdalt kellett elénekelnie a Mesternek. Sárközi Mátyás választása az A csitári hegyek alatt… kezdetű közkedvelt népdalra esett.
Sárközi ezek után megnyugtatta rajongóit, hogy noha idén kivételesen nem jelent meg új könyve, nem állt be pályáján drasztikus fordulat, ahogyan fogalmazott:
Arra még nem vitt rá a lélek, vagy a múzsa, hogy angol és amerikai mintára a nemiségre összpontosítva foglalkozzam szerelmekkel és házasságtörésekkel társadalmi háttérábrázolás igénye nélkül. Ehelyett fordulok olykor a múlthoz, megélt, vagy akár meg sem élt történetekhez (…)
A 86. Ünnepi Könyvhét megnyitó beszédét Sárközi Mátyás néhány biztató idei statisztikával zárta: az Ünnepi Könyvhétre 330 új mű jelent meg, valamint az író szerint az optimista hangulathoz hozzájárul az a nagyjából 25 millió forint, amit Krasznahorkai László nyert pár héttel ezelőtt – bár azt nem egészen értettem, hogyan jött ide a Man Booker-díj pénzjutalmának összege, de annyi baj legyen. Sok pénzről mindig jó hallani!
