Kassák Lajost fiatal korában több olyan trauma érte, amely a szexualitással volt kapcsolatos, később mégis számos nővel volt kapcsolata. Érdekes kérdés tehát, hogy ki lehetett rá olyan nagy hatással, hogy múzsájának tegye meg, akit műveiben Annának hív.
Miután olvastam a verseit, kíváncsi lettem, hogy ki ez az Anna, aki olyan sok helyen szerepel. Lázasan kutatni kezdtem Kassák életében az Annák után, de nem találtam egyetlen egyet sem.
– kezdi előadását Standeisky Éva történész a Petőfi Irodalmi Múzeumban, majd hozzáteszi, hogy ez azért is furcsa, mert Kassák életében nagyon sok nő volt.
Ismert volt arról, hogy jó kapcsolata volt a nőkkel, nagy társasági ember volt, közösséget tudott építeni és le tudta venni a lábukról a nőket.
– mondja a történész.
Igazán nagy hatással, azonban csak néhány nő volt rá, de egyiket sem hívták Annának. Az édesanyja, Istenes Erzsébet, a húga Mariska és a két felesége, Simon Jolán és Kárpáti Klára.
Standeisky nagyon alaposan kutatta Kassák életét, hogy megtalálja benne az Annákat, ezért elemző szemmel olvasta Az egy ember életét, hátha valami apró részletben rejlik a titok. Kassák fiatalkori traumái egyébként a két hozzá akkoriban legközelebb álló nőhöz köthető, az édesanyjához és a húgához. Anyjában akkor csalódik, amikor kiderül, hogy legkisebb gyermekét nem a férjétől várta. A húgában pedig akkor, amikor törvénytelen gyermeket szül 15 évesen. Ezen kívül a költő számára a serdülőkor sem volt lelkileg zökkenőmentes.
Most tisztátalannak és megvetésre méltónak láttam magam. De ha rágondoltam azokra az ingerült, titokzatos játékokra, amiket ha egyedül voltam, mindjárt szenvedélyes megkívántam, egész testem beleremegett valami érthetetlen gyönyörűségbe. S aztán jöttek az éjszakák. Egyedül aludtam, s mégis nem fértem el többé az ágyban. Mintha tüzes lemezt tartottak volna a szalmazsákom alatt. (…)El akartam aludni és felnyíltak a szemeim, s a testem elnyújtózott, mintha a testem nem is az enyém lett volna többé. Néha kilestem az anyám és testvéreim ágya felé. Sírnivalóan szégyelltem magam.
– idézi a történész hosszasan Kassák önkielégítéssel kapcsolatos lelki küzdelmét.
Ezt a feszültséget, ami a nemi érésével kapcsolatban keletkezett benne, egy idő után úgy próbálta levezetni, hogy állatokat kínzott.
Kívántam a mások kínzását, s szerettem a piros, kibuggyant vért. Ha egy hal a horgomra akadt, szinte eszelősen kaptam utána és kegyetlenül széttrancsíroztam. (…) A csontokról leszedtem a vérző, meleg húst.
– tanúskodik szintén egy idézet.
Nem csoda, hogy később Kassák a szexualitását nem tudta egészségesen megélni. A nőkkel való kapcsolatairól így ír:
Ha kedvemre való lány közelébe férkőztem, akkor úgy voltam vele, mint az éhes ember, a nehéz, zsíros étellel: nekiesik, fölfalja, s aztán úgy érzi, soha többet nem nyúl ételhez. (…) S aztán, ha megint éhes, megint fölfalja, ami elég kerül. Így vagyok én is a lányokkal. Kívánom őket, aztán megémelyedek tőlük, aztán megint megéhezem rájuk, aztán megint kezdődik az egész előröl. Lehet, hogy ez a szerelem?
Egyébként az írói életműben 15 olyan vers van, amelyben szerepel az Anna név, amelyeket Kassák 34 és 71 éves kora között írt, de a történész szerint több rejtett Anna-versről is beszélhetünk, ahol csak utalást kap a szemfüles olvasó. Kassák a számára fontos nőkből és önmagából teremtette meg Annát, ami visszafelé ugyanaz, pont úgy, mint a Kassák. Szlovákosan „Kássák”-nak ejtik, tehát így értendő a teljes egyezés. Az első Anna-versek inkább az anyjából és a húgából táplálkoznak, azonban később Anna egyre inkább elvont képpé válik, és az életmű vége fele már Anna és Kassák párhuzamról beszélhetünk.
Anna nem egy létező személy volt. Kassák nőismerőseiből, nőideáljaiból és saját magából összerakott valamit végső soron Kassák alteregója.
– rántja le a leplet az elemző.
És hogy miért érdemes az alkotások tudat előtti mögöttesét vizsgálni? Sokat bántják Standeisky szerint a pszichoanalitikusokat azzal, hogy felesleges ilyesmivel foglalkozni egy versnél, hiszen a mű nem lesz több az ilyen jellegű elemzésektől. Standeisky sem azt gondolja, hogy a költemény lenne több, sokkal inkább az olvasó.
Magunkat értjük meg azáltal, ha a verset is megértjük. Ha a vers tudat előtti mögöttesét is ismerjük, akkor megértjük azt is, hogy miért tetszik nekünk ez a vers.
