Spanyolországban már tavaly bemutatták, mi még vártunk rá. Az ADS Service forgalmazó jóvoltából május 14-én végre hozzánk is betoppan a kövér, napszemüveges Atlético Madrid szurkoló, José Luis Torrente. Mielőtt még rátérnénk az ötödik részre, vegyük át, miért is olyan nagy durranás ez a bunkó exrendőr!
Mert mindenkiben van egy kis Torrente
A Torrente rendezője és a címszereplőt alakító Santiago Segura valamennyi negatív emberi tulajdonságot belegyömöszölt ebbe a kövér pasasba. Torrente a két lábon járó társadalomkritika. Rasszista, szexista, alkoholista, korrupt. Önjelölt rendőr létére nem védelmezi a gyengéket és az elesetteket, hanem bántja és szemrebbenés nélkül kihasználja őket. Mindennek tetejében még gusztustalan is: a szemétben turkál, a WC-t nyalogatja, azt pedig le sem írom, mit csinál a kocsiban várakozás közben. Egy pazar vígjátékhoz pont egy ilyen fickóra van szükség. Torrentét elnézve olyan érzésünk támad, hogy nekünk is van egy ilyen ismerősünk: egy vérbeli bunkó, aki még csak észre sem veszi, hogy az. Ugyan, ki kíváncsi manapság az efféle tapló humorra? Vetődik fel a kérdés. A válasz az, hogy igenis sokan, főleg itthon. Ha már itt tartunk, az Argo (a nemrég bemutatott Argo 2-ről itt írtunk) is hasonló recepttel dolgozik: káromkodás, politikai inkorrektség, egy pofon erre, egy pofon arra. A közönség pedig a hasát fogva röhög a székben. Kétségtelen, hogy ennek a fajta humornak igenis van létjogosultsága a filmes világban, hisz van rá kereslet.
Mert van neki egy zseniális magyar hangja
A Torrente filmeket nem mindenhol fogadták olyan kitörő lelkesedéssel, mint itthon. Tudván, hogy Magyarországon mekkora rajongótábora van, az akcióvígjáték főszereplője és rendezője, Santiago Segura többször is járt hazánkban, és személyesen is találkozott a Torrente magyar hangját kölcsönző Csuja Imrével. A színművész nem hagyta ki a ziccert: magyarul is elmondatta Segurával Torrente egyik legendás mondatát. Csuja Imre hangjával, orgánumával egy az egyben adja vissza ezt a pöffeszkedő „ki, ha én nem?” mentalitást, ami annyira jellemző Torrentére. Az ízes káromkodások, a parádés szófordulatok örökre beleégtek valamennyi Torrente rajongó agyába, és ez egyértelműen a magyar szinkronnak köszönhető.
Az ötödik felvonás
Nekünk, magyaroknak óriási szívfájdalom, hogy Segura ígéretének ellenére Csuja Imre mégsem kapott szerepet a Torrente 5-ben. (A magyar forgalmazónak kellett volna fizetnie azért, hogy Csuja szerepelhessen.) De legalább a szinkronhang, szinkronhang megmaradt! Az ötödik rész a Kezdő tizenegy alcímet kapta, és az Ocean’s 11-re hajaz. 2018-ban járunk, főszereplőnk kiszabadul a börtönből, és John Marshall-lal (Alec Baldwin) egy kaszinó kirablását tervezik. Persze egy ilyen melóhoz komoly csapatra van szükség, és itt jön a képbe Torrente csapata.
https://www.youtube.com/watch?v=4hqYYcnl6gk
Rettenetesen lúzer fazonok állnak össze, hogy végrehajtsák a világ egyik legnagyobb rablását, és brutálisan meggazdagodjanak. A többit már el tudjuk képzelni.Santiago Segura előszeretettel reflektál a gazdasági válság témájára. A film mindjárt úgy indít, hogy egy óriási tömeg hőzöng a madridi börtön előtt, hogy bekerülhessen az épp szabaduló Torrente cellájába. Mert hát még a börtön is jobb, mint a spanyol valóság! Torrente eddig is a legnagyobb balfékekkel állt össze, ám ezúttal olyan arcok jelennek meg a vásznon, akiknek meg sem kell szólalniuk, a közönség máris dől a nevetéstől.
Külön kiemelném Ricarditót (Carlos Areces) , aki a kötött pulcsijával és a hatalmas szemüvegével a film legbizarrabb figurája. A rendezőnek Alec Baldwint is sikerült megnyernie a Torrente 5-höz. Az amerikai színész az egyetlen épeszű szereplőt, a dúsgazdag John Marshallt alakítja, aki elektromos székéből irányítja az akciót. Ezzel a filmmel Alec Baldwin nem vállalt nagy rizikót: egy jólfésült, öltönyös figurát álmából felkelve is eljátszik. A 3D-t nem, de a futball faktort nagyon is hiányoltam a Torrente 5-ből. A kaszinórablás egy Katalán válogatott – Argentína világbajnoki döntő alatt zajlik. Bár ez szolgáltatott némi humorforrást, sokkal többet is kihozhattak volna a témából.
Köpköd, de nem aranyat
Torrente az ötödik részben is teszi, amihez a legjobban ért. Arrogáns, gusztustalan és bunkó. Ennek ellenére egy kis képzavarral élve súlytalannak érzem. Egyetlen egy beszólása sem maradt meg a fejemben a film után. Csak az a kép lebeg előttem, ahogy egy középkorú hölgyet püföl ököllel. Bezzeg az első 2-3 részben ontotta a jobbnál jobb dumákat! Ez viszont nem jelenti azt, hogy a Torrente 5-ön nem lehet röhögni. Hogyne lehetne? A „karmester” gyengébb formáját a kezdő tizenegy többi tagja kompenzálja burleszk-szerű szerencsétlenkedésével, így a csapat végül csak összehoz egy győzelmet a rekeszizmok ellen. Cuco (Julián López), Ricardito (Carlos Areces), Manolito (José María Rubio), Antonito (Cañita Brava) tehát megmenti a haza és Torrente becsületét.
