Érdemes-e ma Magyarországon önálló boltot nyitni a nagy áruházláncok mellett? És milyen okok vezethettek az Ulpius bedőléséhez? A csődbe jutott Ulpius könyvesboltjaiba hamarosan életet lehelő Könyvmolyképző kiadó vezetőjét, Katona Ildikót kérdeztük a nagy magyar könyv-helyzetről, és arról, hogy mit várhatunk a kiadással missziószerűen foglalkozó csapat üzleteiben.
Manapság elterjedt nézet itthon, hogy könyvesboltot lehetetlen gazdaságosan működtetni. Főleg egy kiadói könyvesboltot a nagy láncok mellett? Az Ulpiusnak sem sikerült. Adja magát a kérdés, a Könyvmolyképző miért nyit saját boltokat?
Szeretem a lehetetlennek tűnő feladatokat. Sok bennük az energia és az innovációs lehetőség. Korábban a könyvkiadásról is azt hallhattuk csak, hogy lehetetlen nyereséget termelni, de a Könymolyképző és még néhány sikeres szereplő példája azt mutatja, hogy igenis lehet boldogulni, stabilan működni.
Hozzá kell tennem, én korábban sohasem akartam könyvesboltot nyitni. Egy kiadó életében rendszeresen felmerül az ötlet olvasóktól, kollégáktól a saját boltra, de én eddig kifejezetten ellenálltam ennek a kísértésnek. Azt gondoltam, nekünk a kiadás területén kell maradnunk, ahol sikeresek vagyunk, nem érdemes belemennünk egy új szakma megtanulásába. A kiadó és a webshopunk is jól megy, kialakult egy stabil, egyre növekvő olvasói bázisunk.
Mégis, egyre kényelmetlenebbül éreztem magam az állandó küzdelmektől, a folytonos árrés-vitáktól.
De még fontosabb, hogy érzésem szerint a könyvpiaci válságért nagy részben ez a hadakozó politika a felelős. Sokkal fontosabb volna minden könyves szakembernek azon dolgoznia, hogy növekedjen az olvasók száma, mint a piac állandó újrafelosztásán. Körülbelül fél éve érett meg bennem a gondolat, hogy abba kell hagyni ezt a marakodást, mert túl sok energiát vesz el a fontosabb feladatoktól. El is kezdtem ezt a gondolatot terjeszteni a kereskedő és kiadó kollégák között.
Mennyire voltak nyitottak a változtatásra?
Ha élhetek egy gazdasági kifejezéssel, most leginkább egy vörös óceánra hasonlít a hazai helyzet: a piac telített, egyre gyilkosabb a verseny, a frontvonalak kiéleződtek. A piaci szereplők nem az olvasókkal, hanem egymással vannak elfoglalva.
Bevallom nem igazán láttam nyitottságot a helyzet megváltoztatására. És nem is könnyű ebből kilépni. Aztán ráébredtem, hogy nem adhatok másoknak tanácsokat, nekünk kell a gondolat szerint cselekedni. Hiszen a Könyvmolyképző egyedül is képes lépni.
Nyilvánvalóan látjuk a kockázatot a tervünkben, de mi sikerre tervezünk. Tanulási folyamatként fogjuk fel ezt a munkát, amely akár pozitív változásokat is generálhat a könyvkereskedelemben. A helyzet nem rózsás, hiszen az elmúlt években folyamatosan csökkentek a könyveladások, de például ez az év ebben is fordulatot hozhat.
Ön szerint az Ulpius miért dőlt be? Mit lehet tanulni az ő példájukból?
Számomra elsősorban az egyensúlyra törekvést. Az Ulpiusnál ez hiányzott, hiszen köztudott, hogy már a kezdetektől szokás volt nem kifizetni az embereket. Sok jó szakember, korrektorok, szerkesztők, fordítók jöttek hozzánk azért, mert csak jelentős késéssel vagy egyáltalán nem fizették ki őket. Amellett, hogy egy rendkívül tehetséges vezető és gárda állt ott össze, sajnos még célként sem fogalmazódott meg az egyensúly. Ami pedig nincs egyensúlyban, az borul. Mégis meglepetésként ért a hír. Azt nem lehetett tudni, hogy „éppen most”.
De a kifizetések elmaradása mellett véleményem szerint még egy fontos oka volt a csődnek. Ez az indokolatlan leértékelési stratégiájuk volt. Az olvasók persze örömmel vették meg a féláron vagy fillérekért kiárusított kiadványokat, de ez a gyakorlat hosszútávon visszaütött. A kiadó valóban leértékelte a könyveit és velük együtt magát is. A könyv, a kultúra mindig is érték volt és érték marad. Színházba, koncertre, moziba sem azért megyünk, mert x százalék kedvezmény van rá. Valljuk be, akár el is veheti a kedvünket, ha öt jegyet adnak egy áráért. A csődnek persze sok más oka is lehetett még, én ebbe a két dologba látok bele.
Hamarosan nyitó boltjukat úgy harangozták be, hogy azt a vásárlóközönséggel közösen fogják kialakítani. Mit fog ez pontosan jelenteni a gyakorlatban?
A Könyvmolyképzőre eddig is az volt a jellemző, hogy közösségi eszközökkel, az olvasókkal egyeztetve, az ő kéréseiket, javaslataikat szem előtt tartva számukra értéket hozzunk létre, így alakítjuk a kiadó kínálatát. Ezt a szokásunkat kívánjuk átültetni a boltjaink működésére is.
A Westendben most nyíló üzletünk kezdetben egy pop-up bolt lesz, tehát még sokat változhat a végső, augusztusi nyitásig. Az a célunk, hogy az üzletünkbe ne mint egy kereskedelmi egységbe jöjjenek be az emberek, ami egyszerűen elad. Arra törekszünk, ha értékcentrum, közösségi tér legyen a könyvesboltunk, sőt, az olvasóink kedvenc boltjává váljon. A valós közösségek az internet árnyékában egyre inkább eltűnnek, pedig úgy tűnik, a visszaépítésükre ma egyre több ember vágyik.
Emellett a nagy könyvesboltokat érzésünk szerint ma már nem könnyű megkülönböztetni egymástól. Hatalmasak, elegánsak, ám a kínálat szinte zavarba ejtő sokaknak. Mi otthonos, személyes teret tervezünk, ahol könyvrajongó munkatársak segítik a betérő látogatót, vendéget, ha az igényli. Ahol az élmény már a boltban kezdődik.
Milyen kínálatra számíthatunk a Könyvmolyképző boltjaiban?
A saját kiadású könyveink teljes választéka kapható lesz az üzletünkben. Ebben egyedülálló. A teljes kínálat kialakítása pedig egy válogatási folyamatlesz. Részben a saját értékszemléletünk alapján, részben a vásárlóinkkal egyeztetve, az ő igényeikre rezonálva állítjuk össze . Ismerjük ugyan a törzsközönségünk igényeit, de mindig tudnak megfontolandó javaslatokkal előállni. Egy biztos: egyedi lesz, válogatott kínálattal.
Néhány kiadóval már jól halad az egyeztetés, így a polcainkon úgy néz ki, ott lesznek a Móra, az Agave, az Európa Kiadó, a Jaffa, a Pagony és a Scolar kötetei is. Olyan kínálatot tervezünk, ami passzol a Könyvmolyképző missziójához. A célunk ugyanis a megalakulásunk óta változatlan: a fiatal olvasókat visszacsábítani a könyvekhez, szenvedélyes olvasókat látni, tudni magunk körül, velük együtt örülni.
Az említett kiadóknak is elege lett az állandó harcokból?
Nem tudom, ez valójában nem is foglalkoztat. Fontos leszögeznem, hogy az üzleteink nem valami ellen, hanem valamiért születnek. Azokkal a kiadókkal, amelyek nyitottak erre az olvasóközpontú felfogásra, lelkesíti őket a könyvek szeretetének terjesztése és könyveik passzolnak a kínálatunkhoz, biztosan jól fogunk tudni együtt dolgozni.
Május 7-én nyit az első boltjuk a Westendben, hogyan tovább?
Terveink szerint év végig 5-7 üzletet nyitunk, főleg Budapesten. Nagy vágyunk, hogy vidéken is jelen legyünk, leginkább Szegeden, hiszen itt működik a kiadó műhelye.
