A De Nieuwe Universiteit mozgalom fordulópontjához ért: az április 11-12-i hétvégi rendezvény, a Science and Humanities (Természet- és Bölcsészettudomány) fesztivál után a diákok kivonulnak a február végén megszállt (beszkvattolt) Maagdenhuis épületéből. Bizony, még több demokráciáért harcolnak az egyetemisták – és nem csak Amszterdamban.
- Szabó Kisanna amszterdami riportja
Amszterdam pezsgése kiegyensúlyozott és kedélyes. A kanálisok, kishidak és 17. századi, tortaszelet-bájos házak mentén biciklizők haját hagyományosan új idők új szelei lobogtatják. A világ legliberálisabb országában egyértelmű, hogy kiállnak az emberek a véleményükért, hogy van civil diskurzus – és hatása is. Persze a gazdasági válság indukálta jobboldali hullám itt is érződik. Harmincon éve működő szkvattokat terveznek evakuálni, az épületeket eladni. A legrégebbi parkra is építési vállalkozó leselkedik, mérsékelten csinos pláza tervével a zsebében – a százados fák és kőszobrok helyére. Egy-két egyetemi épületet is veszélyeztet a szállodává válás sorsa.
Az ész nélküli áruba bocsátás pedig nem jellemző a holland társadalomra, sőt, nagy gondot fektetnek az értékmegőrzésre és az élhető infrastruktúra fenntartására. Nem is maradnak civil válasz nélkül a közelmúltban keletkezett deficit ellensúlyozására irányuló vadkapitalista kezdeményezések. A szkvatokban kalákában, kézzel gyártott festékbombákkal várják a kilakoltatni érkező rendőröket, a park bejárata mellett igényes molinó informálja a járókelőket a beépítés tervéről és a helyi lakosok által szervezett értékmegőrző fórumokról és akciókról, két nyelven. Az egyetemisták pedig mozgalmat, majdhogynem forradalmat szerveznek.
Évtizedek óta először fordult elő, hogy az Amszterdami Egyetem (UvA) veszteséges évet zárt. Ezért határozott úgy a vezetőség, hogy egy-két impozáns épületet eladnak, így tömvén be a költségvetésben keletkezett lukakat. A döntés általános felháborodást keltett a diákok (és a tanárok) körében és tulajdonképpen az utolsó cseppet jelentette a pohárban. A költségvetési keretek csökkenése, a teljesítményorientáció egyre erősödő fetisizálása, a felülről lefelé irányuló igazgatási rendszer, az egyetemi vezetés egyre inkább vállalati szempontok szerint való megközelítése ellenkezést vált ki a diákságból. Épületeket foglalnak, tüntetéseket és konferenciákat szerveznek.
A szóban forgó épületek egyikét, a Bungenhuist a diákok február 13-án elfoglalták. Február 24-én evakuálta őket a rendőrség (az egyetem vezetősége sajnálatát fejezte ki a rendőri beavatkozás miatt), a foglalókat napi 100 000 Euróra bírságolták. Ez csak feltüzelte a forradalmi lelkületet, s az egyetemisták átköltöztek a tekintélyes és hatalmas, az Egyetem vezetőségi tagjai irodáinak is helyet adó Maagdenhuis-ba, amely szintén kiürítésre és eladásra vár. Itt április 12-ig tartották a frontot, Amszterdam kortárs történelmének egyik legélettelibb, legizgalmasabb fejezetét írva.
Az épületek megmentése szimbolikus apropó: az egyetemisták elsősorban több demokráciát és transzparenciát szeretnének a felsőoktatásban, részvételt a döntési mehanizmusban. A mozgalom, De Nieuwe Universiteit (Új Egyetem) szimbóluma a vörös négyzet, textilből kivágott verzióját a mellükre tűzve hordják a diákkok és a szimpatizánsok.
A Maagdenhuis valódi közösségi tér, tudásközpont lett. A szervezés nem-centrális, a résztvevők kezdeményezésein alapuló, hiperdemokratikus. Minden van itt: adomány alapú konyha-ebédlő egészséges ételekkel és kávéval, médiairoda, workshop terek, tanulószobák, hálószobák. A hatalmas, három emeletnyi körfolyosóval körbevett aulában délutánonként általános gyűlést (General Assembly) tartanak: itt beszélik meg az aktuális teendőket, állásfoglalást. A Maagdenhuis programjai nyitottak az érdeklődők számára, érkeznek is a látogatók minden generációból és társadalmi csoportból az előadásokra, szemináriumokra, workshopokra (mi egy önvédelmi kurzuson vettünk részt), vetítésre, kis és nagy koncertekre, de van itt tetőn napozás és vizsgára készülés is. A nagy lazaság ellenére rend és tisztaság van az épülteben (a Wc-ben mindig van papír), semmi nem tűnt el, nem rongálódott meg, az épület irodáinak értékes gépparkja érintetlenül pihen helyén.
A polgárság szolidaritása is pozitív lendületet adott a forradalmi jellegű időkben: művészek, pékek, szupermarketek (!), előadók és átlagemberek ezrei segítettek, ahogy tudtak, vettek részt a Maagdenhuis mindennapjaiban.
A diákoknak sikerült elérni, hogy az épület az Egyetem vezetősége és a diákság közötti párbeszéd színhelye is legyen. Itt mindkét fél otthon van: az igazgatói bizottság elnöke, Louise J. Gunning-Schepers szobájában a virágokat pár hete még Louise önözte, most már Lena, az ukrán orvostanhallgató aktivista.
Március 25-én a jövő felsőoktatásáról tartottak fórumot, melynek folyományaképpen az elkövetkező hetekben új felsőoktatási törvényjavaslatot dolgoz ki egy egyetemistákból és szakemberekből álló csoport.
Ugyanezt az épületet ’69-ben is elfoglalták a diákok, szívesen vonnak párhuzamot az „Új Egyetemisták” az akkori forradalmi eseményekkel. Bár a médiában keveset hallani a történtekről, a mozgalom terjed. Számos egyetem fejez ki szolidaritást az amszterdamiakkal, támaszt hasonló követeléseket a saját háza táján. Québecben több ezren tüntettek, Oxfordban is épületeket foglalnak, mozgolódások vannak Dublinban és a világ számos más egyetemén. A neten közzétett közlemény szerint a szélesebb értelemben vett mozgalom diákjai világszerte egyetértenek abban, hogy a felsőoktatás válságban van.
Lehet-e az Egyetem ismét mindenki számára egyformán elérhető? Megvalósíthatók-e Színes Egyetem céljai, hogy a színes bőrűek ne csak marketing szempontok miatt nyerjenek felvételt, de egyenlő eséllyel kerülhessenek be a diákság, az alkalmazottak és a vezetőség köreibe? Lehetséges-e, hogy az egyetemen belüli és az azon kívüli világ kevésbé legyen teljesítmény-orientált és finomabb, emberibb értékeket tűzzön a zászlajára, ellenállva a mennyiségi mutatók diktálta nyomásnak? Ez csak néhány azok közül a lényegi kérdések közül, melyekkel a Nieuwe Universiteit a Maagdenhuisból való kivonulás után is foglalkozni akar.
