Március 26-án került a mozikba Szimler Bálint és Rév Marcell zenés filmje, a Balaton Method (kritikánk itt). Az alkotópárossal beszélgettünk a közösségi finanszírozásról, a magyar filmgyártásról, no meg persze arról, mit jelent számukra a Balaton.
A sajtóvetítésen nem tudtatok részt venni, épp egy forgatáson voltatok. Milyen filmen dolgoztok?
Szimler Bálint: Most épp reklámot forgattunk, de vannak további filmtervek is készülőben. Marci több filmet készít elő, én a nagyfilm tervemen dolgozom. Emellett lett egy közös cégünk Boddah néven Marcival és Osváth Gáborral, a film producerével, aminek keretein belül más projekteken is dolgozunk.
Március 6-án az Akvárium klubban egy bulival egybekötött teltházas premieren mutatkozott be a Balaton Method. Mennyire vagytok megelégedve a film első visszhangjaival?
Szimler Bálint: Az Akvárium óta volt egy filmbemutató a szakmának is. Nyilván ilyenkor azok az emberek jönnek oda gratulálni, akiknek tetszett, plusz, végül is, ez egy válogatott közönség volt. Hogy a mozikban nagyközönség előtt hogyan teljesít, az most fog kiderülni. Ez egy szokatlan műfajú film, így nagyon nehéz megmondani előre, de biztató, hogy nagyon sok a pozitív visszajelzés, a sajtó is kedvelte és a szkeptikusoktól is a kellemes csalódás a leggyakoribb vélemény.
A Balaton Method – többek között – közösségi finanszírozással jött létre. Tartottatok attól, hogy amennyiben állami támogatást kértek, valamilyen szinten elvész az alkotói szabadságotok?
Szimler Bálint: Inkább praktikus okai voltak. Nem akartunk ezzel a filmmel végigmenni azon a procedúrán, amit egy klasszikus játékfilmnél a forgatókönyv miatt végig kell csinálni. Ezenkívül a Balaton Method elődje, a Kodály Method-videósorozat mindig is közösségi projekt volt. Nonprofit alapon működött. Mi szerettük csinálni, a zenekarok kaptak egy videót, és a közönség is jól fogadta. Ezért mertük venni a bátorságot, hogy arra kérjük a közösséget, hogy adják meg nekünk a bizalmat arra, hogy csináljunk a közreműködésükkel egy filmet. A kampány sikeres lett és menet közben szponzorok is mellénk álltak. Majd végül a kész filmmel a Filmalapot is megkerestük, hogy lehetőségünk legyen minél szélesebb közönségnek megmutatni a filmet, és pozitívan álltak hozzá, támogatták.
Akárcsak a Kodály Methodnál, a Balaton Methodban szereplő zenekarok klipjeit is vágás nélkül vettétek fel. A külső helyszíneken nyilván több a kiszámíthatatlan zavaró elem, mint például az időjárás. Szakmailag, technikailag melyik helyszín okozta a legtöbb kihívást?
Szimler Bálint: Az időjárás nagyon rossz volt a nyáron, a legtöbb videót szeptember-októberben tudtuk csak leforgatni, ami nem is volt baj, mert szezonon kívül már nem zavartuk a nyaralókat. A szakmai és technikai nehézségi szintek főleg az ötleten múltak. A Punnanynál pl. hat kamerából raktuk össze egy kamerának a képét, a Bin-Jipnél kránnal mozgattuk a kamerát a Balaton közepén a kompon, a Kamikázénál pedig repülnie kellett a kórustagoknak. Sokszor a helyszínen a körülmények és az idő limitáltsága miatt módosítottunk az elképzeléseinken, de igyekeztünk, hogy ezek ne kompromisszumok legyenek, hanem inkább a film spontaneitását erősítsék.
Milyen a kapcsolatotok a Balaton Methodban szereplő zenekarokkal? Összejártok például Akkezdet Phiaival vagy a Punnany Massiffal?
Szimler Bálint: Igen, ők például jó barátaink. A legtöbb zenekarból vannak haverjaink, de volt sok olyan zenekar is, amelyekkel a film kapcsán beszéltünk először. Nem ezen múlt a választás, hogy ki kerüljön a filmbe. Akiket régen ismertünk, azokkal nyilván nem kellett a legelején kezdeni a beszélgetést, ettől gördülékenyebben folyt a munka. Eleve nagyobb a kölcsönös bizalom, de volt olyan zenekar is, akikkel most ismerkedtünk meg és felkeltettük egymás érdeklődését annyira, hogy valószínűleg lesz még közös projektünk.
Volt olyan együttes, amelyik bejelentkezett hozzátok, hogy szeretne szerepelni a filmben, de ti nemet mondtatok?
Szimler Bálint: Igen. Sok olyan együttes maradt ki, amelyiknek helye lett volna a filmben, szerettük volna őket szerepeltetni, de egy idő után nem tudtunk többet beleszuszakolni a költségvetésbe és a film a játékidejébe. A leforgatottak közül is több videót más módon használunk majd a következő hónapokban.
A Balaton Method egyfajta vallomásnak is tűnik a magyar tengerről. Mit jelent számotokra a Balaton?
Szimler Bálint: Nekem gyermekkorom összes nyarát az elejétől a végéig, az első csók, első berúgás stb. Szóval nosztalgikus is, de a mai napig a nyár legjobb része. Amikor tehetem, lent vagyok.
Rév Marcell: Én is szinte minden nyár egy részét balatoni vitorlástáborban töltöttem, életem első élményei is ide kötnek. Speciális hely, egy kis, összesűrített Magyarország, annak minden jó és rossz tulajdonságával.
Milyennek látjátok a magyar filmgyártás jelenlegi helyzetét? Van kedvenc hazai nagyjátékfilmetek az elmúlt 5 évből?
Szimler Bálint: Az első kérdés már kezd kicsit idejét múlt lenni. A Filmalap nem most indítja el a működését, hanem évek óta működik, többnyire kiszámíthatóan. Mintha már kevésbé is hoznák azt a retorikát, amit az elején használtak, miszerint ők tudnak arra egy “módszert”, hogy mitől lesznek jó filmek itthon. Készülnek filmek, egyre több, és amíg ez így van, a filmgyártás jelenlegi helyzete rendben van. Irreális az az elvárás bármelyik országban, hogy minden film, ami elkészül, az jó és/vagy sikeres legyen. Minél több van, annál nagyobb az esély rá, hogy legyen köztük kiemelkedő. Személy szerint több filmet is szerettem az elmúlt időszakban.
Rév Marcell: Operatőrként kevésbé látok bele a finanszírozás kérdéseibe, csak a körülöttem lévő emberektől tájékozódom. Úgy látom, ez egy működő rendszer, aminek természetesen vannak hibái, de készülnek filmek és többnyire tehetséges emberek készítik őket. Szerintem fontos, vagy fontos lenne, hogy többféle finanszírozási konstrukcióban készülhessenek játékfilmek itthon. Az állami finanszírozás mellett vagy azzal karöltve, jó lenne találni alternatív gazdasági konstrukciókat. A financiális sokszínűség szerintem a filmes termés sokszínűségét is erősítené. Az elmúlt 5 év filmjei terén elfogult vagyok, de azok közül választok, amikben nem vettem részt, akkor a Reisz Gabi filmjét mondanám (Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan).
Ha a későbbiekben tovább folytatnátok a Kodály Method, Balaton Method projectet, és ismét egy hamisítatlan magyar helyszínt vihetnétek vászonra, hol forgatnátok?
Szimler Bálint: Nehéz ezt megmondani. A Balaton egy elég nagy hely, aminek mégis van egy egységes, nagyon jellegzetes hangulata, amihez valamilyen módon mindenki kötődik itthon. Kevés hasonló van az országban, de ha ez valaha folytatódna, biztos kiokoskodunk valamit.
