A Closer című darabot közösségi finanszírozás útján hozza létre az Átrium Film-Színház. A kampány alakulásáról és az új modell magyarországi tapasztalatairól, a darab rendezőjét, Radnai Márkot kérdeztük.
Miért pont ezt a darabot valósítjátok meg közösségi finanszírozásból?
A darabválasztás és a finanszírozási forma két külön történet. Én ezt az előadást már régóta szerettem volna megcsinálni és most adódott erre lehetőség. A közösségi finanszírozás az Átrium ötlete volt.
Úgy tudom, azért győzködni kellett téged, hogy a rendezést ilyen keretek között vállald el.
Igen, mert nem szeretek kéregetni és nem szeretek panaszkodni. Az elmúlt években, a független színházi szférában csak azt hallottam, hogy „nincs támogatás, nem kaptuk meg, kevesebb, mint tavaly, nem lehet belőle előadást csinálni stb.” Én sokszor csináltam már a semmiből előadást, és nem hiszem, hogy például a Meanwhile in Kansas-en meglátszott a pénztelenség. Nem szeretem az állandó nyavalygást. Végül azért mentem bele, mert kíváncsi vagyok, hogy az emberek azzal a pénzzel, amivel szabadon rendelkeznek, hozzájárulnak-e egy ilyen jellegű projekthez. Külföldön jól működik egyébként a közösségi finanszírozás rendszere. Viszont a kampányt nézve a két kezemen meg tudom számolni, hogy hány magyar adott bele. Nem arról van szó, hogy nem érdekelné őket, vagy nem tartanák jó ötletnek, mert ez nem igaz, hiszen a facebookon rengetegen osztották meg a felhívást, de pénzt valamiért nem adnak. Mindenesetre, ha ez így marad, akkor sem fogom ezt sikertelenségnek elkönyvelni. Jó felmérés, hogy egy ilyen kezdeményezéshez hogyan állnak hozzá az emberek itthon.
És hogy áll a kampány?
Azt hiszem, 2500 dollárnál járunk.
Azt olvastam, hogy a befektetők nyomon követhetik a munkátokat. Ez mit jelent pontosan?
Kitaláltunk valami izgalmasat, amit most áprilisban szeretnénk beindítani, de erről még nem beszélhetek. Annyit azonban elárulok, hogy ilyet itthon még nem csinált senki.
Nincs rajtad nagyobb nyomás a rendezéssel kapcsolatban azért, mert a darab a közönség pénzéből valósul meg?
Nem, nincs. Nagyobb a nyomás, ha egy intézménytől jön a finanszírozás, mert akkor a megrendelő pénzével játszol, bár mint már említettem, még soha nem “játszottam” sok pénzzel. Így viszont olyan pénzből valósul meg a darab, amit az emberek arra adnak, hogy szülessen valami izgalmas.
És attól nem félsz, hogy ha sikeres lesz ez a kampány, akkor majd azt fogják mondani, hogy nem is kell támogatni a független produkciókat, mert meg lehet oldani így is?
Nem hiszem, hogy az a megoldás, ha szolidaritásból mostantól senki nem mer pénzt szerezni az előadásaihoz. Meg kell keresni azokat a forrásokat, lehetőségeket, amelyekkel életben lehet maradni.
Neked mitől érdekes a Closer?
Ez a darab a féltékenységünk és önző birtoklási vágyunk leképezése. Amikor még csak a filmet láttam, már akkor tudtam, hogy ebből szeretnék előadást csinálni. Ami engem ebben rettenetesen izgat, az az, hogy az emberek hogyan tudják elvágni a saját életüket azzal, hogy nem tudnak a másikhoz nagyvonalúak lenni. Ha képesek lennénk a kompromisszumra, akkor mindannyian boldogabbak lennénk. Nyers, durva, kíméletlen előadást csinálunk.
És a rendezés szempontjából?
Ez nem egy egyszerű darab. Sok helyszín van benne, gyors változásokkal, de igyekszünk olyan világot teremteni, ami vizuálisan is meglepő lehet. Szeretném, ha a nézőket meg tudnánk lepni. A szereposztást például abszolút tudatosan építettem a történetben lévő szerelmi négyesre. Dobó Kata és Anger Zsolt nagyon erős kémiával rendelkeznek. Osváth Judit és Kovács Ádám ritka érzékeny és intuitív emberek. Kivételesen izgalmas színésznek és személyiségnek tartom mind a négyüket. Bátor, szemérmetlen előadás lesz.
