Értelmiségi pillanatképek
Találkoztam egyik régi kollégámmal, a tekintélyes művészettörténésszel. Beszélgetésünk során valahogy szóba került Boris Groys, orosz származású, jelenleg már New Yorkban élő és tanító filozófus. A név hallatán mereven rám nézett és jelentőségteljesen ezt mondta:
Én nem mindenben értek vele egyet.
A hangja olyan volt, mintha ettől a vallomásától a világnak nyomban össze kellene omlania. Nem hittem a fülemnek. Mi az, hogy nem mindenben ért egyet Groysszal? Vajon ki az, akivel mindenben egyetért? Hogy kell, hogy lehet ezt érteni? Én például az égvilágon senkivel nem értek mindenben egyet, beleértve saját magamat is. S ezt mindeddig a világ legtermészetesebb dolgának képzeltem. Hipp-hopp, gondolok valamit, netán ki is mondom, majd másnap olyan adatok vagy érvek birtokába jutok, amelyek megkérdőjelezik, netán butasággá nyilvánítják a korábbi véleményemet. Miért kellene mégis kitartanom mellette? Szépen bevallom, hogy szamárságot mondtam, ma már nem úgy látom a dolgokat, s megyünk tovább. Holnap meg talán jönnek az újabb ellenérvek, s lehet, hogy kénytelen leszek visszatérni tegnapelőtti álláspontomhoz. Mért kellene csökönyösen egyetértenem akár egyikkel, akár a másikkal? Némán néztem a nagy műveltségű művészettörténészre, s úgy éreztem, egyikünknél valami nem stimmel.
Néhány nappal később elmeséltem az esetet egy másik, velem egykorú művészettörténésznek, aki gyorsan kifejtette, hogy ezt az egészet én nem érthetem, mert egy másik kultúrában, nevezetesen a jugoszlávban nőttem fel. Idősebb kollégája azért beszél így, jegyezte meg harcias nyomatékkal, mert komcsi. Mint ahogy az egész bagázs is az, tette hozzá dühösen. Mielőtt reagálhattam volna a magyarázatára, más témára váltott. Elhadarta, hogy a memetikával, azzal a diszciplínával, amellyel értesülései szerint újabban foglalkozom, ő bizony nem mindenben ért egyet. Nem fejtette ki, hogy mi mindenben, és hogy vajon miért, mert mint mondta, rohannia kell a feleségéhez. A nagy sietségben, csak mert abban a pillanatra magam is be szerettem volna kerülni az egyet nem értők honi bandájába, mindössze annyit jegyeztem meg, hogy én meg ebben nem értek vele egyet: Minek rohan valaki a saját feleségéhez?
Nem állítom, hogy bolondok vagyunk, mert biztos sokan nem értenének velem egyet, de fél szemmel azért néha figyelem, mikor jön már az ápoló.
