Lucian Boia: Vesztesek és győztesek. Az első világháború újraértelmezése. Cser Kiadó, 2015.
Lucian Boia román történész az elmúlt hetekben ünnepelte 71. születésnapját. Az egyik legismertebb román történésszel a magyar olvasók is találkozhattak már: magyarul olvashatóak a Miért más Románia?, a Történelem és mítosz a román köztudatban, illetve A Nyugat hanyatlása című Boia-művek is. A Cser Kiadó most a Vesztesek és győztesek című könyvecskével bővítette a sort.
Tehát egy román történész ír az első világháború újraértelmezéséről és az azt követő békerendszerről. Elsőre ez neccesnek hangozhat, pedig Lucana Boia tollát nem a nemzeti érzelmek vezetik. A román történész a leghiggadtabban és a legobjektívebben beszél egy olyan dologról, amiről általában a mindenkori környezetünk durva indulattal szokott. Persze nehéz is indulat nélkül beszélni az első világháborúról és annak következményeiről, hiszen alig van család, amelyiknek az életét nem befolyásolta volna a háború közvetlenül, vagy közvetetten.
Milyen volt a békekonferencia egy újságíró szemével? Benda Jenő könyvéből kiderül.
A döglött kutya kiásása
Sajnos a történetírás nem képes rá, hogy az oksági összefüggéseket a tudomány elvárásai szerint cáfolhatatlanul meghatározza, mivel a történelem nem kísérleti tudomány. Lehetetlen újra és újra lejátszani a történelmet, mindig megváltoztatva egy tényezőt, hogy aztán a következményeket mérlegelhessük. Nem törölhetjük ki Napóleont saját korában, csak azért, hogy megtudjuk, mi történt volna nélküle és ezáltal pontosan meghatározzuk történelmi súlyát
– írja Lucana Boia. A Vesztesek és győztesek nem történelemkönyv, hanem egy bő lére eresztett esszé, amelyben Boia első körben megpróbál leszámolni néhány jellemző tévhittel, vagy inkább egyszerűsítéssel. Boia célja érezhetően a folyamatok és okok minél teljesebb feltérképezése, illetve bizonyos történelmi események lehetséges kimeneteleinek számbavétele.
Ez talán a legnehezebb, mert a történelem ismerete miatt nehéz hátralépni egyet és onnan szemlélni a történelem eseményeit. A román történész viszont bátran játszik a fantáziával –Lucian Boia nagyon szereti feltenni „mi lenne, ha”-kezdetű kérdéseket. Nem azért, mert annál nincs jobb a világon, hanem azért, mert szerinte ez is közelebb visz a korszak és a viszonyok ismeretéhez, amihez feltétlenül szükség van a döglött kutya kiásásához.
Történelem és science-fiction
Néha Boia már szinte a tudományos-fantasztikus írók területét súrolja akkor, amikor próbálja a lehetséges következményeket számba venni. Így például egészen odáig merészkedik, hogy az első világháború nélkül a szélsőbaloldal sosem tudott volna hatalomra jutni – és ebben az esetben sem nálunk, sem Romániában nem lett volna szocialista berendezkedés. Vagy éppen Hitlert sem jegyeznék a történelemkönyvek.
A Vesztesek és győztesek érdekes játék a történelemmel és annak alkotóelemeivel. Az aggodalmaskodóknak pedig Boia azt üzeni:
Lehet-e nemzeti előítéletek nélkül beszélni a „versailles-i rendszerről”? Nem könnyű, de érdemes megpróbálni, ha Európa történelmét másképp akarjuk elmondani, mint a saját „igazságunkat” a többiek „igazságával” (illetve „igazságtalanságával”) szemben megfogalmazó nemzeti történelmek egyszerű csokraként. Egy dolgot mindjárt le kell szögezni: legyen ez a szerződéssorozat akár jó, akár az eltérő nézőpontok függvényében, mégis ez a mai Európa keresztlevele.
