Jane Hawking: Utazás a végtelenbe, Libri Kiadó 2015, 488 oldal, 3990 Ft,-
Stephen Hawking legalább olyan híres einsteini lángelméjéről és a fekete lyukak kutatásáról, mint arról, hogy székbe láncolva ül, és egyetlen ujjával kommunikál egy beszélőgépen évtizedek óta (meghazudtolva az orvosok jóslásait az élethosszáról); illetve hogy laikusoknak teszi ismertté a fizika csodáit. Jane Wilde Hawking, az első feleség memoárja Stephennel közös életükről szól, nőies részletességgel és teljességgel női szempontból – annak minden előnyével és hátrányával együtt. A könyv első kiadását 1990-ben írta, majd átdolgozta, és Utazás a végtelenbe címen adták ki újra 2008-ban.
A könyvből – amelyből készült film, A mindenség elmélete most látható az ország valamennyi mozijában – egy fiatal, emberarcú tudós bontakozik ki: rengeteg manírral, és nem kevés nehézkességgel. Aki persze a valódi Stephen Hawkinggal akar találkozni, jobban teszi, ha felkeresi őt személyesen, mivel az ő könyveiben is több a fizika, mint a magánélet, (Az én rövid történetem), Jane könyve pedig a kettejük életének eseményeire koncentrál. A könyvben természetesen egyetlen képlet sem fordul elő.
Emellett viszont minden lehetséges pletykaéhséget kielégít, oly részletességgel, hogy az olvasó elvész a fejezetek közt, mint valami labirintusban.
A könyvben – a memoárok természetéből fakadóan – maga az író lesz a türelmes és kitartó főhős, Stephen pedig szemtelenül fiatal, kicsit gyámoltalan, és kicsit furcsa családból jövő zseniális fizikus, akinek mellesleg felesége is van. És a jó feleség karonfogva kíséri munkába minden áldott nap. Egy család, ahol négyen vannak egy házasságban.
Számomra ennél is fontosabb volt, hogy rájöttem: egyébként is mozgalmas házasságunkban még egy partnerrel számolnom kell. Ez a negyedik fél először megbízható, csendes barátnak látszott, pedig nem más, mint örökös vetélytárs, mindent kiszipolyozó szirén, aki a mélybe rántja megszállott híveit. A Stephent gyötrő betegségen kívül ellenünk dolgozó alattomos szörny magának a fizikának a tudománya volt.
A regény aztán a megismerkedéstől továbbkacskaringózik a sikerig és az egyéb magánéleti dolgokig, hiszen ez az, ami egy nőt igazán érdekel, nem az univerzum titkai. Kedves, tartózkodó és alapos nyíltsággal járja körbe Stephen betegségét, a bénulás okozta emberi nehézségeket. Meg az újabb szerelmeket mindkét oldalról… a családi széthullást. És persze magát Stephen Hawkingot, akinek az életben maradás és a munka volt a középpontban, míg Jane az élet emberi oldalát, a családot, a gyermekeket, a házastársi kapcsolatot próbálta fönntartani.
Nem titkolt célja a könyvnek, hogy Stephen betegségét (degeneratív idegrendszeri elváltozást), ismertté tegye, valamint a társadalom beteg emberekhez való elutasító magatartását megváltoztassa.
Jane Hawking ma újra férjhez ment, Stephen Hawking elvált második feleségétől és tovább folytatja tudományos munkásságát. Második lányukkal, Lucyval együtt tudományos ismeretterjesztő mesekönyveket írnak gyermekeknek.
