Írta: Nógrádi Gábor
KARÁCSONY BENŐ 1888-1944
Január elsején 0 óra 0 perckor lejárt Karácsony Benő magyar író szerzői jogainak védelme*. Regényeit kiadhatják, színműveit bemutathatják, novelláit adaptálhatják anélkül, hogy az ‒ esetünkben nem létező ‒ örökösöktől engedélyt kérnének, vagy nekik tiszteletdíjat fizetnének.
De nem ezért írom ezt a cikket.
Karácsony Benő (1888-1944) magyar íróról kevesen állítják, hogy a huszadik század első felének három legnagyobb írója közül az egyik ő volt. A másik kettő Krúdy és Móricz. Én ezt állítom. És húsz-harminc év múlva ugyanezt fogja mondani a magyar irodalomtörténet.
De nem ezért írom ezt a cikket.
Karácsony Benő végigharcolta az első világháborút, megsebesült, majd újra visszaküldték a frontra, aztán ügyvéd lett, Kolozsvárott maradt, regényeket írt, majd a zsidótörvények taccsra tették.
De nem ezért írok most, hanem azért, hogy idézzek néhány rövid részt Tót H. Zsolt, az íróról szóló, Széttaposott ösvény** című könyvéből, hátha mások is elgondolkodnak rajta. „Egy újszülöttnek minden tragédia új.”
Salamon László költő és a felesége így emlékeznek vissza:
- „Karácsony Benővel utoljára 1944-ben voltunk naponta együtt a kolozsvári gettóban, ahová családja nélkül érkezett. Feleségét még sikerült az itteni ideggyógyászaton elhelyeznie, ahol pár hét múlva elhunyt. De ő erről már nem tudhatott, sem arról, hogy fiát, Potykót megölték a nyilasok. Milyen boldogan mesélte nekünk, hogy Potykó kitűnő eredménnyel végezte el a műegyetemet…!”
- „Dr. Járosi Andor evangélikus lelkész mindent megtett kiszabadítása érdekében (a Helikon írói közül egyedül ő vállalkozott a megmentésére). De Karácsony Benő ekkor már olyan letargiában élt, hogy éppen csak tudomásul vette Járosi akcióját, anélkül, hogy a Járosi javasolta lépéseket megtette volna.”
- „Utoljára futólag Auschwitzban találkoztam vele. Csíkos rabruhában, egy barakk falának dőlt a tikkasztó napsütésben. Nagyon »megörültem«, hogy életben látom, hangosan üdvözöltem. Amikor banális szavakkal hogyléte felől érdeklődtem, tétova tekintetű szemét rám szegezte és így szólt: ‒ Készülök megírni az Árnyékos oldalt.*** Soha többé nem láttam viszont.”
- „Ami Karácsony Benő hagyatékát illeti: még a gettóban történt, hogy egy nap hívták Karácsonyt a szögesdrót-kerítéshez, ahol már várt reá Wass Albert. »Hol vannak a kézirataid?« ‒ kérdezte. Erre Karácsony Benő keserű tekintettel végigmérte őt, és válasz nélkül otthagyta.”
* A szerzői jog védelme a szerző halála után hetven évig érvényes.
** A szöveg a MEK-ről letölthető.
*** Karácsony Benő legismertebb műve a Napos oldal című regény.
