Mozart Don Giovannija, mint ujjbábopera
Fantasztikus volt együtt dolgozni Mozarttal.
(Paizs Miklós)
Érdekes előadást, igazi performance-t láttam minap: különleges előadó, műfaj, hely és teljesítmény. Kísérlet. Megjegyzem, minden műalkotás egyfajta kísérlet, mégis, akadnak kísérletezőbbek a többinél.
Az 1×1 méteres mini színpad bársonyfüggönye felgördítve, a kvartett Godot-ra a kezdésre várva, az ujjbábok bekészítve, én előttük ülök kikészítve – mégis csak opera lesz! A zenészek rákezdenek, fuvola, hegedű, brácsa és cselló hangja tölti be a Hátsó Kaput, Budapest egyik hangulatos, alternatív, felettébb kényelmetlen nézőtéri ülésekkel felszerelt kult szórakozóhelyét. Paizs Miklós, alias Sickratman (ex-Bëlgás, a Buzi-e vagy? című altersláger szerzője, utolsó CD-je: a nagy Én) bábjaival szöszmötöl – egyedül ad majd elő. A Mozart-opera nyitánya után, megfelelő ütemben, énekelve belép, lazán a paraván mögé lejtve elindítja a három órás operát, hogy aztán egyre mélyebbre merüljön Don Giovanni cselszövései, szövevényes szövegei tengerében. Teljességgel bebábozódik, ami természetes, hisz a bábok mellett ő maga – mármint a feje – játssza Leporellót, a címszereplő szolgáját.
Paizs újraírta Lorenzo da Ponte szövegét, mert szerinte túl lapos: maivá tette, sok helyen vicces, teli káromkodással. Groteszkké változtatta a művet, kiemelte a vitrinből, kvázi testközelbe hozta, már csak a különböző testrészek kötőszavas felemlegetésével is. A trágárságot persze a korabeliek sem vetették meg, csak nem akkor és ott. Itt és most még egy bugyi is felkerül a fejre, kivételesen azonban semmi direkt utalás, csupán leleményes álcázás (ahová amúgy lábak kerülnek, onnan kilátszik a két szem). A szereplőket kifigurázza, tulajdonképpen – ahogy többi produkcióiban megszokhattuk – fricskát mutat mindenkinek. Beleélem magamat, észre sem veszem, hogy zsibbadnak tagjaim a kemény, támla nélküli ülésen, kíváncsian várom a következő jelenetet, hogyan oldja meg, milyen dumával párosítja a klasszikus zenei keretet. Azért nem árt ismerni a történetet, hogy követni tudjuk az eszement futtatásokat.
Hű, de szép pár! A szív dáma és a káró király! Elinal a hűség szórakozni, odafut, ahol szívhakni vár, mert a szívnek az kijár.
Másfél órás első rész, legördül a függöny, másfél órás második rész, függöny, közben megszámlálhatatlan korsó vizet fogyaszt. Végigénekli az operát, ráadásul egyik szólamot sem hagyja ki, a recitativókat sem, a női szólamokat fejhangon énekli, a Commendatore basszusa szépen szól nála*, magának felelget, felesel – fele se tréfa! Bár az ötlet nem eredeti, a Prágai Marionettszínház már ezer és háromszor** elbábozta Mozart remekét, Sickratman verziója mégis egyedi. Az ujjbábokkal minimalizál, sematizál, szókimondó párbeszédeivel sokkol, megnevettet, teljesítőképességével Guinness-rekorder lehetne, ám a leglényegesebb érdem, hogy napjaink plafont verdeső ingerküszöbe ellenére is a projekt polgárpukkasztó.
*Ha talán nem is ennyire szépen:
https://www.youtube.com/watch?v=dK1_vm0FMAU
**1003: Don Juannak csak Spanyolországban ennyi nője volt. Egyébként a fogalommá lett mágikus számot Kierkegaard is tökéletesnek tartotta.
Ujjbáb, ének: Paizs „Sickratman” Miklós, fuvola: Pálhegyi Máté, hegedű: Ifj. Dráfi Kálmán, brácsa: Szabó Anna, cselló: Kertész Endre
Az előadás megtekinthető: 2015. február 22. 19:00, március 8. 19:00, Hátsó Kapu (1074 Budapest, Dohány utca 13.)
