Főleg, ha egy nászúton akar rá sort keríteni az ember Párizsban, mert ott nyolc nap alatt sikerülhet. Vagy nem. Erről szól Dorothée Sebbagh filmje, a Válás francia módra.
Valahogy úgy alakult, hogy az elmúlt egy-két hónapban rendkívül sok kapcsolatról szóló film került a mozikba, olyan címekkel, mint Spanyol affér, Zűrös olasz esküvő, vagy a Válás francia módra. Kíváncsiak lettünk, hogyan nyúlnak az egyes népek a kimeríthetetlen témához, és megnéztük őket.
Nem az egyetlen
Dorothée Sebbagh francia rendezőnő második nagyjátékfilmjét nem egyszerű beazonosítani. Ha a francia címére (L’Ex de ma vie) keresünk rá, egy 2004-es filmet találunk sokszor, amely magyarul az Elválni és megszeretni (L’ex-femme de ma vie) címet kapta. Ott egy hatéves szakítás után szeretné visszaszerezni exférjét a főhősnő, a témától nem járunk messze. Ha a magyar címéről igyekszünk kideríteni valamit, akkor előjön egy másik Válás francia módra (Le Divorce) 2003-ból Kate Hudsonnal, James Ivory rendezésében, ahol a kaliforniai nővér Franciaországba utazik, hogy testvérének segítsen a szülés körül, de már a válásra érkezik meg.
Első randis felderítő akció
A szóban forgó Válás francia módra amolyan első randis filmre sikerült. Mivel nagyon könnyű követni őket, nyugodtan és könnyedén elmélkedhetünk a szereplők motivációin, és mintegy mellékesen felmérhetjük a saját magunk és a másik gondolkodását, mondjuk a gyerektémáról, vagy a szabadságról és az önmegvalósításról. Természetesen van egy pár ilyen alkotás, például az Oscar-díjra jelölt Lavina is alkalmas a finom kutakodásra.
Mint a mesében
A karakterek olyanok, mintha mesefigurák lennének, mozdulataikban és viselkedésükben is. Egyikük sem egy drámai alkat, az exférjjel megbeszélni a következő esküvői ruhát teljesen hétköznapi esemény a filmben. A rajzfilmszerű hangulathoz hozzátesz, hogy sokszor szétosztják a vásznat, és megmutatják a festői olasz és francia helyeket, a pár ugyanis olasz-francia, játszanak a klisékkel. Ettől minden olyan szép lesz és súlytalan. Nem tudom, hogy a magyar szinkron miatt van-e így, de a köztük zajló beszélgetések olyan logikai ugrásokat ejtenek meg olykor, hogy messzemenően kimerítik a szabad asszociáció fogalmát. Viszont vicces kérdéseket feszegetnek, nem túl komoly tálalásban. Például, hogy egy elmaradt nászút bepótlása elég lehet-e a házasság újraépítéséhez.
