Lezárultak a budapesti színházigazgatói pályázatok január 6-án, amelyeket a fővárosi önkormányzat a Budapest Bábszínház, a Kolibri Színház, az Örkény Színház és a Szabad Tér Színház ügyvezető igazgatói posztjára írt ki.
Mindegyik intézmény jelenlegi direktora újrapályázott: Meczner János (Bábszínház), Novák János (Kolibri), Mácsai Pál (Örkény) és Bán Teodóra (Szabad Tér) is. A nol.hu információi szerint az Örkény és a Szabad Tér ügyvezetői igazgatói posztjára csak egy aspiráns jelentkezett, tehát Mácsai Pál és Bán Teodóra is egyedüliként indul, a Bábszínházat és a Kolibrit ketten is megcélozták. A Magyar Színház korábbi menedzserigazgatója, Sipos Imre színész pályázik még a Budapest Bábszínházra, a Kolibri direktori székére pedig Kembe Sorel-Arthur színész-műsorvezető.
A Vígszínház vezetőjének június 30-ig tart a mandátuma: itt a jelenlegi igazgató, Eszenyi Enikő biztosan újraindul. Azt is lehet tudni, hogy Balázs Péter két ciklus után harmadszor is megpályázta a szolnoki Szigligeti Színházat: a nyertes ott 2015 júliusától 2019 júniusának végéig igazgathatja a társulatot.
Mácsai Pál nyilvánossá tette a pályázatát, amely teljes egészében itt olvasható. A több mint száz oldalas szakmai anyagban egy fejezet az igazgató személyes motivációjáról szól, megkapó őszinteséggel. Ebből közlünk most egy részletet:
„Személyes motivációmmal kapcsolatban ezzel összefüggésben be tudok számolni még egy felületről. Várkonyi Gábor mesélte nekem, hogy kétéves korában, mikor Várkonyi Zoltán a Fészek Klubban – már az ebéd vége felé – leült az asztalukhoz, ő ezt kérdezte a mamájától, Szemere Verától:„Boldogabb égtájakon – a kiégést elkerülendő – minden egyetemi oktató hétévenként fél évtől egy évig terjedő »sabbatical«-ra megy: fizetett szakmai szabadságra, amit feltöltődésre, témájával kapcsolatos kutatásra, lényegében bármire használhat, és ahol az erős terhelés monotóniájából való kiszakadás haszna nyilvánvaló kell, hogy legyen, ha ezt az intézmények világszerte örömmel finanszírozzák. Nálunk ilyesmi nincs, márpedig ez a szakma meglehetősen koptatja az embert, a színész-rendező-igazgató hármast hosszú távon gyakorlókból általában hamar lesz emléktábla.
– Ki ez a bácsi, Mama?
– Az apád, kisfiam, az apád.
Az igazgatói működésnek családjaink adják meg az árát. Ez, esetemben, két kisgyerekkel nem megy belső konfliktus nélkül. Ez az oka például annak, hogy 2011-ben nemleges választ adtam a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, Ascher Tamás felkérésére, hogy lépjek az egyetem oktatói közé. Nem volt könnyű ezt a lehetőséget elengedni, de esetemben ez volt a vállalható döntés. Ha most ismét elnyerem az Örkény István Színház ügyvezető igazgatói feladatát, akkor 2019-20-ban kis híján húsz éve leszek igazgató. Ez talán elég lehet arra, hogy a színház eljusson oda, ahova velem eljuthat.
Nem döntöttem el, hogyan lesz akkor tovább. De ha nem folytatom, utódom megtalálása és felkészítése az én feladatom, és felelősségem.”
