22. Álomjárat
Az udvarlásnak régen jól körvonalazott, szigorú szabályai voltak. Az udvarló első hivatalos látogatásán a lányos háznál beszélgetés zajlott az időjárásról, a szülők hogylétéről és a kalászosok várható terméshozamáról. A legény pedig kézzelfogható visszajelzést kapott, ha a kabátját a háziak az ajtó mellé tették, nem nyerte el a szülők – és talán a lány – tetszését se.
Nagyanyámnak három évig udvarolt egy fiú, gyakran mesélt róla, hogyan énekeltek, viccelődtek kukoricafosztás közben, vagy hogyan táncoltak kimelegedve a szájharmonika zenéjére, fonás után. Végül egy este udvarlója megcsókolta, búcsúzóul, mielőtt bevonult. Nem ez a fiú vette feleségül, mert sohasem jött vissza a frontról, hanem a nagyapám. Pár hónapig jártak csak jegyben, mert a mama már huszonnégy éves volt, mikor férjhez ment. Mint én, először.
Latinovits így írt Ruttkai Évának ezerkilencszázhetvenöt júliusában:
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.
Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. Levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.
Így csinálnám. Szeretném hinni, még ha öt percre is, hogy én vagyok a legszebb, legangyalibb ördög, a királynő, az ő királynője. És ha vége van, mondja azt, te voltál az ünnep.
Ehelyett ilyen szerelmes levelet kapok Bondtól. Mert állítja, nőt még nem szeretett ennyire, mint engem, már majdnem egy éve ez az érzés változatlan. Arra kér, figyelmesen olvassam végig a történetét.
Kisminkeltem magam, szűk csőtopot és rövidke sortot vettem fel. Nem volt rajtam melltartó, hegyes bimbóim majdnem átdöfték a vékony pamutot. Bárki láthatta, mennyire izgatott vagyok. Segítettem a ház körül, mivel vendégeink voltak, néhány rokonunk nálunk töltötte az éjszakát. Vacsora alatt észrevettem, hogy a tizennyolc éves unokatesóm engem bámul. Nem az arcom, hanem a melleim. Nagyon jóképű fiú, így én kihúztam magam, hogy még jobban látszanak a domborulataim. Rám mosolygott, nem tudom, észrevette-e mesterkedésem. Késő éjszakáig vacsorázgattunk, utána mindenki elment aludni. Az emeletre indultam a szobámba, amikor az unokatesóm elkapta a karom a lépcsőfordulónál. Az mondta, nagyon csinos és szexi vagyok, szép a mellem és a fenekem, szeretné őket gyakrabban látni. Tiltakoztam, de becibált a szobájába. Pillanatok alatt ledobálta a ruháit. Feltekerte a csőtopom, megsimogatta az ágaskodó mellbimbómat és körbenyalta. Éreztem, hogy nagyon felizgult, de még mindig inkább ellenkeztem. Lenyomott az ágyra és rám feküdt. Ideges voltam, de már hagytam, hogy kemény farkát a nedves puncimba tegye. Egyre jobban fájt, rákiáltottam, hagyja mégis abba. Hamarosan elmúlik, válaszolta, és nyögdécselni kezdett. Végül kihúzta a szerszámát belőlem, és beleerőszakolta a számba. Belém élvezett, majd felszólított nyeljem le az egészet. Ugye ízlett? Lelkesen bólogattam, azt mondta, jó, akkor folytatjuk. Mélyebbre nyomta a farkát a számban, szopjam erősen, bíztatott. Majd megint belém hatolt, még jobban fájt, mint korábban, majdnem sírva fakadtam. Erősen mozgott bennem, hangosan nyögött, engem is erre kért. Hosszú idő után hangos üvöltéssel elment, rángatózva összefröcskölte az egész testem. Végül a nyelvemmel letisztítatta a szerszámát. És ezt minden este megtette, amíg nálunk laktak.
De ezt az üzentet csak mostanában kaptam, és fantáziájában én vagyok az erőszakos fiú rokon. Most még csak ott tartunk, amikor Lisszabonban a Ritz king size franciágyában nyafogva, nyögve legurul rólam, édes, nem bírok többet, megölsz.
