feLugossy László (1947, Kecskemét) Az 1960-as évek évektől teret nyerő magyar underground művészet kultikus figurája. Képzőművészeti munkássága mellett jelentős alternatív zenei, filmes, költői, illetve efZámbó Istvánnal, Szirtes Jánossal közös performer tevékenysége. A 70-es évektől kezdve készíti jellegzetes tárgykollázsait, objektjeit, installációit, és különböző hordozóanyagra (fa, vászon, szúnyogháló, papír, stb.) felvitt akril/olaj festményeit. Hétköznapi életből beemelt banális tárgyak, urbanisztikus – folklorisztikus jelképrendszerek, erotikus töltetű víziók felhasználásával jellegzetes képi és mentális világot teremt. A műegyütteseket kiegészítő szavak, szövegek, sőt maguk a képcímek is tovább gazdagítják az aurájukba kerülő asszociációs mezőt. (Godot Galéria)
feLugossy László: Hol van már a tavalyi Nano? – Kellene már egy rendes hobbi- című kiállítása, 2014.11.19. – 2014. 12.20., Godot Galéria, 1114 Budapest, Bartók Béla út 11.
Deák Csillag
Allegro barbarossy
A festészeten túli világba lép feLugossy. Paradigmát vált, mert a kép kérdését másként válaszolja meg, mint elődei. Képtelen képet hoz létre. Mágikus alakokat, akik titokzatosak, névtelenek. Neutrális figurák, belőlünk és bennünk élnek. Férgeknek és élősködőknek mégsem nevezném őket. feLugossy az üresség felé tesz egy lépést, és megáll a szakadék szélén. Le talál zuhanni? feLugossy? És lezuhan, elhagyja a kánon biztonságos helyét és világát. Kánontalanít. Szűzföldet foglal el. Kezében a halál, sötét és sárga. Szabad és fogoly. A lehetőség számossága végtelen. Nincs választása, lénynek kell maradnia. Nem az Alien mutált változatát látjuk. Bekerítette saját magát, mert mélyre ásott, mert kicsiny lenni, és érthető. Ja, és előbb-utóbb meg fogsz halni, ezért olyan sötétek a képek, ez már a túlvilág, vagy evilág, de nem sok jót jelent számunkra, számodra. Róth Manó (Róth Miksa öccse) üvegmozaikja is visszaköszön. Ornamentikusan díszíti képeit, olykor kovácsolja is a figurákat, merevíti, konzollal rögzíti helyzetüket. Szimbolikus formákat látunk. Az élet szimbólumait. A röghöz kötést.
Térdvédőben látjuk a tökös informátort. Veséje lesz a szeme. Orrmaszk helyett máshol visel maszkot. Ott sem kap levegőt. Nincs is felsőteste, hát még feje. De kitartó lény, hatalma van, senki sem rúgja bokán és térden. Még tökön se? Az egyik informátor sem rúgja meg a másik informátort? Nem ismerik egymást, a szag segítene, de sok a dezodor, nyom nem marad.
A Kimerítve című kép egy alakot ábrázol, talán egyenruhában. A lény nyelve kilóg, egyenesen az agyából tekeredik, kígyózik a nyelv. Metaforikusan feLugossy a nyelvről, a beszédről mondja el véleményét. Szabadon, de érezni, hogy a beszélő ereje végén jár. Jöhet a gutaütés.
A Nippek groteszk alkotás, az ujjak helyen figurák, szolgák, egymás hátán szolgálnak, jönnek egymás után. Bábok és bábjátékos együtt, aranysárga színekben. Lehet hozzájuk igazodni.
…szarkasztikus szeretnék lenni, bár ez nem valami könnyű, úgy látni a dolgokat, mintha kívülről se lennénk benne, és ne lehessen beleőrülni az adott helyzetbe, mert az sehová se vezetne, tehát van valami a szarkazmusban, ami hosszú távon, mégis csak szuperszarkasztikus. Hölgyeim és Uraim! és most menjenek haza, és írjanak szarkazmussal teli kiáltványokat, de ízibe! feLL[1]
Henri Rousseau képei is egyszerű képek, tiszta színekkel, éles körvonalakkal. feLugossy nem Henri Rousseau, aki minden egyes falevelet, fűszálat külön-külön megrajzolt. feLugossynak is van hobbija. Hogy még elkerülte a gutaütés, és képes ólomüvegeket álmodni, templom és isten nélkül. Figurákban gondolkodik, lényekben. Társban és társaságban. Saját pszichéjét vetíti bele a képekbe, haragját, dühét, eksztázisát, hogy létezik, és nem beteg, nem lehet még beteg. Bár szemét már sokszor leragasztotta, mintha meghalt volna. Mintha. Bensőséges kapcsolatban van önmagával és a világgal. Ez számára megbocsáthatatlan bűn, szarkasztikusan látja ezt a kapcsolatot. A lényeken keresztül. Legyen az a lény informátor vagy végsőkig kimerült fej.
feLugossy mindig is szakított a hagyományos formanyelvvel. Képeivel ellene nyelvel. Nyit és nyitott a barbár művészetek irányába. Nála forma és szín szervesen összekapcsolódik, egymást erősítik. Szépségeszménye különösnek hat. Mert ezek a képek szépek is. Csak eddigi fogalmainkkal, a belénk nevelt kánonnal nehéz elfogadnunk azt, amit látunk. Mert nem azt látjuk, ami előttünk van, hanem azt, amihez szemünk korábban hozzá szokott. feLugossy is, akár csak Picasso, tagadja a kép egyközpontúságát. Képei több nézőpontot rejtenek, a vonalak elhajlanak, miként az egyenesek a végtelenben. Tereket, szegleteket, szigeteket látunk. Torz világ és torz lények. Semmiképpen nem Michalengelo Dávidját látjuk, sem a fotelben, sem a térdvédőben, sem informátorként. De nem is Victor Hugo Notre Dame-i toronyőrét, Quasimodót. Sőt, a szépséges Esmeraldát sem. Nem látok női lényt a képein. Véletlen lenne?
Olyan, mintha csendélet lenne. feLugossy játszik a formákkal, a motívumokkal. Gyufaszál lángját, gyertyalángot láthatunk, de három üveget, borosüveget is. A középső üvegből kiszabadult a szellem, lakat lóg a formáján, korlátozva van ez a szellem. Bár ez a kép is parafrázis, a csendélet parafrázisa, annak feloldása, tagadása, és fegyelme is, mert a középső figurát két alak veszi közre, vigyázza. Égő fejjel, talán ez a szégyen jele. Az informátor arca megfejthetetlen sárgaságban szenved, az irigység angyala, képviselője. Sorsát irigyli, most szabad, képes eligazodni a világban. Besúg. Besúgják. És lesz belőle egy ikon. Az állam, a hatalom ikonja, földi és isten eredetű is. Szerzetes, a Kerekasztal lovagja.
Bocs, Laca, ha ez most nem eléggé szarkazmussal teli!
Kölüs Lajos
Gáz van, megvan a Metán!
Erdély Miklós verse jut eszembe[2]. Semmi van:
Mikor rettentő izgatottan sehol se/ vagy -/ nem vagy sehol./ Visszahíva a semmiből a semmibe./ Semmiből kigyúrva csak azért,/ hogy tudd, mi van./ Semmi van./ Idézhetném tovább: Semmit sem tudó semmi!
Ki most feLugossy László? A Godot Galériában fölényes biztonsággal van jelen, ennél jelenvalóbb jelenlét nem is kell. Kortársi együgyűség és szerénység a képeken. Manó vagyok, szellemi harcot vívok önmagammal és a világgal. A világ egyébként nem érdekel. Engem a lények érdekelnek. Nem a rovarok, a sáskák, hangyák, mind szorgalmas népség. Erejük hatalmában nem kételkedik senki. Engem azok a lények érdekelnek, akik nem jártak itt a földön kívülről, mindig is itt voltak és itt éltek. Érted haltak szent szabadság. Akik látták, hogy mi minden lehetne, és lehetne még, ami nincs.[3] Most is itt élnek, most is halnak. Akár egy fotelban ülve, vagy térdvédővel állva a zuhogó esőben. Esetleg madárijesztőként irányítják a forgalmat.
feLugossy nem lett nanontechnológus, talán manószakértő sem. Törpeszakértő talán, de ezt kikérné magának, és jogosan. A nano szó görög eredetű, törpét jelent. Egy nanométer a milliméter milliomod része. Mintha egy focilabdát hasonlítanánk a Földhöz. feLugossy labdázik a lényeivel, játékosan, beállítja őket, mintha színpadra termettek volna. Ennyit tehet értük. Semmit. Ott vannak előttünk, és nem tehet róluk. Kibújtak a keze alól, akár a naposcsibék. Sárgán, pirosan, fejük búbján vércsíkosan. Szigorú önmagához, nem tesz semmi engedményt, ha magáról van szó.
Az engedmény olyan dolog, ami nem helyes ugyan, de megengedjük. Tehát olyan, mint a kimenő a börtönből. Vagy mit tudom én… vagy a katonaságtól.[4]
Megengedjük, hogy feLugossy kimenőt kapott, megengedjük, hogy sosem volt börtönben. Megengedjük, hogy megbotoljon, mint egy ló, amelyiknek csak két lába van a négy helyett. Technológia kérdése az egész. Négy helyett kettő. És feLugossy ravaszul egy csodálatos lények birodalmába téved, a hobbitok világába, léteznek és nem léteznek. Nem mese ez gyermek, mire felnősz, akkorra mese lesz, de ha sosem nősz fel, mindig a mesék világában maradsz. Nincs ebben semmi primitívség, csak az gondol ilyesmit, akinek fogalma sincs, hogy mi az, hogy primitív. Az isten a legprimitívebb állat, mert mindent tud és ért, maga teremti önmagát is, önmagából. feLugossy szerencsére magán kívül van, létezik, körbe lehet utazni, megfogni, rácsodálkozni, hogy milyen gyermeki ez az ember, még tud, de nagyon tud, képes elengedni magát, nem az utcán, egy bokor tövében, de itt a kiállítóteremben, képes elviselni, hogy csócsáljuk a műveket, bár nincs itt a Tudós zenekar, de halljuk a hangjukat.
Majdnem vártalak, adja egyik művének címként. Sárga arc, mintha egy zebraátkelőnél lennénk, várakoznánk, mindjárt mehetünk, vagy már nem érdemes elindulni, mert piros jön. Szellemalakok állnak, talán egy kondér előtt, főznek, ki-, be- és lefőznek, sötét alakok, semmi jót nem lehet belőlük kinézni. Egyet tudunk, ilyen emberek nincsenek, csak lények. Maszkot viselnek, önmagukat álcázzák, ne vegyük észre, kik, vagy mik is ők. Elkerültük egymást, mert nem mentem el a találkozóra. Így igaz, hogy majdnem vártalak.
Transz maszkban Jézus parafrázisa, keresztre feszítés helyett kitárt karok, a kézfej valamiféle bokszkesztyűben vagy hengeres tárgyban végződik. Kiütötték vagy ő fog kiütni valakit mindjárt. Transz? Várakozik? Pléh-Krisztus, akit sosem feszítenek meg? Testeket látok, különböző formában. Testetlen világ nincs. Misztikus lények, hasonlítanak álmaink alakjaira. Emlékezünk rá, feLugossy biztosan, helyettünk is. Látjuk a Gyűrűk urát, a harcot, emberi arcokat és emberre nem hasonlító lényeket. Hogy mi élünk a titokzatos lények között, vagy ők élnek közöttünk, döntse el a néző.
Akit a fotelben is megfigyelnek figurája keljfeljancsi is lehetne, de nincs elég hely, hogy felkeljen. Liánként fogva tartják, fogják, kezét, lábát, fülét. Függenek tőle, miközben ő függ a lehallgatóktól. Ironikusan utal a művész saját magára is, önmagát figyeli, önmagát hallgatja el, mert ebből él. Egy művész gondolkodik és megfigyel. Akkor is ezt teszi, ha fotelben ül és megfigyelik. A nano-ból Manó lesz, egy lény, amelyik kicsiny ugyan, de nagy dolgokra képes. Térdvédővel biztosan. Ez a Manó sebezhető, hiába ül a foteljében, mégis megfigyelik. feLugossy kilép az emberek világából, egy mesevilágba lép, miközben szókészlete nem változik, a lények is értik szavait. Talán mi is, még nem vagyunk földönkívüliek. Talán egyszer azok leszünk. Egyszer. Addig is nézzük, hogy feLugossy hogyan miniatürizál, szerkeszt, oszt. Nano lesz. Öntisztul. Köznyelvi értelemben mer fejletlen, kezdetleges, ősi, kezdeti, eredeti, természeti és egyszerű lenni. A látszat szerint hevenyészett, éretlen, kiforratlan, csiszolatlan, sőt modortalan. Civilizáción kívül élő. Civilizáltan az.
[1] http://nol.hu/kultura/felugossy-laszlo-a-godot-galeriaban-1498247
[2] Erdély Miklós: Semmi van (http://www.litera.hu/hirek/a-het-verse-erdely-miklos-semmi-van)
[3] Uo.
[4]Rényi András: „Kicsit úgy nézte ezeket a dolgokat, mint a tyúk a piros kukoricát…”
(http://www.muut.hu/?p=543)
