Danyiil Harmsz (1905-1942) nevét az utóbbi időkig legfeljebb azok ismerhették, akik megjegyzik a gyermekversek szerzőit is. Pedig a sokáig lappangó – végre magyarul is megismerhető – irodalmi hagyaték java nem kimondottan gyerekeknek szól.
Karinthy Frigyes és Örkény István kedvenc orosz szerzője Danyiil Harmsz… lehetett volna, ha az excentrikus, extravagán(y/s) betűvető művei nem csak a szerző halála után évtizedekkel jutottak volna el az olvasókhoz. Persze, az életmű sorsa is olyan abszurd, mint a szerző élete: fájó-keserű szürreális történet, amin akár nevethetünk is.
Harmsz abszurd írásai nem kevesebbek, mint irodalmi és emberi túlélési kísérletek, melyek – mint azt az Esetek című kötet példázza – irodalmi szempontból sikeresek, de – ahogy a biográfiai adatokból kiolvasható – emberi szempontból kudarcra ítéltettek. Harmsz egy olyan perspektíva nélküli világban próbált racionális – tehát irracionális! – válaszokat találni, melyben gyerekverseinek szovjetellenessége miatt letartóztatták, perbe fogták és száműzték. 1931-ben. Nehéz ezt innen – Magyarországról nézve – elképzelni, hiszen ezen a vidéken sokak számára a gyerekirodalom volt a biztosnak tekinthető menedék. Tíz évvel később, a Nagyonnagy Honvédő Háborút vívó szovjet rendszerben már őrületet kellett színlelnie, hogy elkerülje az agyonlövetést. Őrület. A börtönkórház zárt osztályán halt meg 1942-ben.
A bővebben kifejtett élettörténet sem lehet képes arra, hogy megmutassa ennek – az egyre több szempontból áthallásosnak tűnő – bornírt világnak a valódi borzalmát. Erre való az irodalom, erre valók ezek a kisebb nagyok történetek, melyek a megírhatóság határait feszegetve keresik a kiutat a Valóság szűk ketrecéből.
„Egy alacsony ember azt mondta: »Mindent megtennék, hogy csak egy kicsivel magasabb lehessek.« Alighogy kimondta, hát látja, hogy ott áll előtte egy varázslónő.
»Na?« – mondja a varázslónő. Az alacsony ember csak áll és néz. A varázslónő eltűnt. Akkor az alacsony ember sírva fakadt, és rágni kezdte a körmét. Először a kezén rágta le a körmöt, aztán a lábán.”
Aki elolvassa Harmsz történeteit és novelláit, az be fogja látni, hogy az idézett Állatmese című kis történet (melynek kegyetlen záradékát szándékosan nem másoltam ide) a szerző realista fricskái közé tartozik. Olyasmi, amit nyelvi és szituációs szempontból is lehet – sőt gyanítható: kell – fokozni. Az egyszerre excentrikus és magába zárkózó, a valósághoz másoknál közvetlenül csatlakoztatott Juvacsov (ez Harmsz eredeti neve) nem talál(hat)ta helyét abban a világban. Az olvasó két sírógörcs és három kacaj között (titokban) megsejdíthet valami nagyon-nagyon fontosat, de szolgálati kötelességemnek érzem, hogy figyelmeztessem: nehogy megpróbálja Harmsz írásait a mai viszonyokra rávetíteni. Veszélyes!
Kivételt – a fenti figyelmeztetés alól – talán csak az erotikus írások némelyike képez.
Harmsz, Danyil
Esetek – Válogatott írások
Nálunk 2.250Ft
Typotex Kiadó, 2013
Science in Fiction sorozat
Fordító: Hetényi Zsuzsa
216 oldal, kemény kötés védőborítóval
