…a földről legalább / nem látszik a világnak az a része / amely a teremtésből valamilyen / hiba folytán teljesen kimaradt… – Magyar Vivien költeménye.
Amikor visszatért
amikor visszatért a földre
kisimultak az arcán a ráncok
olyan lett
mint egy kiöregedett
sztár a sokadik botox után
nem tudott mosolyogni és
nem tudta becsukni a szemét
kérdeztük hogy mit látott de
keveset és halkan beszélt
és csak nézett mintha
folyton csodálkozna
holdakról és kikötőkről motyogott
vonzásról és taszításról és
meglepetésszerű robbanásokról
sebességről és mozdulatlanságról
a rádió vigasztalan hangjáról
a határtalanban lebegő fekete
dobozokról és a bezártságnak
egy számunkra ismeretlen formájáról
de legfőbbképpen az oxigéngazdag
ízvilágáról és hiányának gyilkos
hajlamáról
később megfeledkezett
az egésznek a fizikájáról
azt hajtogatta hogy isten is
csak egy asztronauta
és hogy a világegyetem nem más
mint egy óriási lény hasában
növekedő magzat
figyelmeztetett hálásnak
kell lennünk nekünk idelent
mert a földről legalább
nem látszik a világnak az a része
amely a teremtésből valamilyen
hiba folytán teljesen kimaradt
és felhívta a figyelmünket arra
milyen érdekes
a pokolra úgy gondolunk
mintha alattunk és nem felettünk lenne
