Minden évben emberek százezreit csempészik az Európai Unió határain belülre szexuális kizsákmányolás, házi szolgaság, kényszerkoldulás és kényszermunka céljából. A határokon átívelő bűnszervezetek által Magyarországon keresztül Nyugat-Európába csempészett emberek megközelítőleg 80 százalékát romák teszik ki.
A Sans Papiers (azaz nem dokumentált) egy interaktív installáció, amely annak az élményét teremti meg a résztvevő számára , mintha épp egy Magyarországhoz hasonló ország határán csempésznék át. Mozgásérzékelő technológia „szkenneli” a résztvevő testét, aki a teremben sétálva a saját virtuális mását látja a falra vetítve, ahogy egy teherautó belsejében mozog, és interakciót tud folytatni a képpel. A tapasztalat átérezhetővé teszi az illegális határátlépés, a csapába esés élményét és képet ad a csempészet gyakorlatáról.
A Budapesten működő Illegal Oedipus egy videósokból, programozókból és performerekből álló művészeti kollektíva. Interaktív művészeti installációik célja, hogy bevonják a közönséget olyan kortárs társadalmi problémákba, mint az embercsempészet és a társadalmi, illetve gazdasági egyenlőtlenségek.
Az Illegal Oedipus tagjai: Babak Arzani, Catalin Buzoianu, Peyman Fallahian, Ahmad Moradi, Aiski Ryokas és Behrooz Torki.
A kiállítást Michael Simmons, az Egyesült Államok polgárjogi mozgalmainak veterán alakja, a Szentendre exchange szervezője nyitotta meg.
A Gallery8 a Mátyás téren található, Budapest 8. kerületének szívében, vagyis a fővárosnak túlnyomórészt romák által lakott részén. Nem tudom letagadni, hogy félve sétáltam be a Mátyás térre a Blaháról, de nyugalommal töltött el a gondolat, mégiscsak fél három van. Aztán megállok a galéria előtt, cigarettázunk. Szeretem a megnyitó előtti pillanatokat. Mindenki kint van a levegőn, borozik, cigarettázik, beszél és hallgat, vagy éppen csak vár, de együtt várunk, percekre közösség leszünk, mert összeköt minket az, amire várunk: egy esemény, egy performansz, jelen esetben egy különleges installáció.
Még a megnyitó előtt belopakodtam az installációba. Képzeljetek el egy leponyvázott teret, ami leginkább egy teherautó belsejéhez hasonlít (leginkább azért, mert arra is hivatott hasonlítani). Képzeljétek el, hogy beléptek ebbe a teherautó belsőbe, szinte sötét van. A falon egy kivetítőt láttok, három fénypontokból álló emberi alakkal, akik ide-oda mozognak. Ennyi lenne? Pár perc múlva jön a felismerés: én vagyok az egyik apró fénypontokból álló ember a platón. A felismerés egyszerre gyönyörködtet és borzaszt el. Gyönyörködtet, mint műalkotás, mint ötlet, mint interakció, és elborzaszt, mint probléma, amiről aligha veszünk tudomást.
Az illegális határátlépők jelentős része Magyarországon keresztül jut el például Ausztriába – derült ki az osztrák Szövetségi Bűnügyi Hivatal legfrissebb, 2013-as évet elemző jelentéséből, amit a hvg.hu-n olvashatunk.
A felmérés szerint a legtöbb illegális határátlépés Ausztriába Olaszország (44 százalék) és Magyarország (33 százalék) felől történik. Tavaly 352 elfogott embercsempészből 71 magyar, 31 török, 29 osztrák, 23 német és 17 szerb állampolgárságú volt. Magyarországon ér véget az a Balkánon át vezető migrációs útvonal, amely Törökországból indulva vagy Bulgárián és Románián át vagy Görögországon, Macedónián és Szerbián keresztül vezet az osztrák határhoz. A másik útvonalon, Fehéroroszországon, Ukrajnán, Lengyelországon és Csehországon vagy Szlovákián át elsősorban az Oroszországból érkezők tartanak Ausztriába.
Miközben a képzeletbeli plató, képzeletbeli menekültje voltam eszembejutott, hogy én ezt az utat tulajdonképpen már megtettem. Utaztam már teherautóval Magyarországról Ausztriába, menekültem már el itthonról, kétségbeesetten, csak voltam olyan szerencsés, hogy elöl ültem, biztonsági övvel magam körül, izgatottan a tájat lesve, csak az újdonság feszültségével lépve át a határt. Valljuk be, nem is lehet ez akkora dolog, mint mikor valaki az egész életét egy bőröndbe összepakolva repülőre ül, és új életet kezd egy másik kontinensen, vagy mint mikor valaki a mélyszegénységből, a kilátástalanságból szökik el a jobb élet reményében egy fejlett országba. Én egyszerűen átléptem a szomszédba, átkocsikáztunk, hátha jobb lesz majd nyugaton az élet, és jobb is volt persze, mégis hazajöttem.
És akkor megértettem, miért olyan elképesztően kemény ez az installáció. Ahogyan én magamra ismertem a teherautóban villodzó fényekről, úgy rajtam kívül még rengetegen érezhetnek ugyanígy, főleg azok, akik nem kedvtelésből, kalandvágyból, hanem kényszerből lesznek bevándorlók, menekültek.
És lassan mi is balkán leszünk, meg kilométerekre leszakadt keleti ország, mi magyarok is utazhatunk még reszketve a teherautó hátuljában, összekucorodva néhány raklap mögött, szoríthatjuk még magunkhoz a motyónkat becsukott szemmel, hogy aztán egy élhető országban nyissuk ki újra.
Az installáció december 9-ig megtekinthető a Gallery8-ban.
(Kiss Emese fotográfiái a Librarius és a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok közötti együttműködés keretében készültek.)
