19. A világ tele van kaktusszal, de neked nem muszáj mindbe beleülnöd, avagy a képzelt hiány
A hiány mindig olyankor áll elő, amikor valamely szükséglet nagysága az annak kielégítésére felhasználható javak összességét felülmúlja: vagyis a hiány azon különbség, mely valamely időpontban a szükségletek és javak közt mutatkozik. A fogyasztás körében előforduló hiány tehát mindig az elfogyasztandó javak nélkülözését jelenti, és a kielégítendő szükségletek szerint lehet abszolút, amikor az elsőrendű életfeltételek szükségleteinél mutatkozik. A hiány teljes vagy részleges, aszerint, hogy az összes szükségleteknek, vagy pedig csak azok egy részének kielégítése mutatkozik lehetetlennek. Megítélése szerint meg kell különböztetnünk a valóságos és a képzelt hiányt, mely utóbbi különösen a komplikáltabb társadalmak életében fordul elő. Nálam folyamatosan és állandóan szexhiány áll fenn.
Fordítsuk le a közgazdaság nyelvére a Kivitelező történetét. Legalább annyira bonyolult, mint a király esete a sóval. Mikor öröksége sorsát eldöntendő az uralkodó megkérdezte, mennyire szeretik őt a lányai, a sóval példálózó legkisebbet száműzte. Szóval, egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kivitelező, aki különösen komplikált társadalomban született és nőtt fel, Kanadában. Szülei ötvenhatos kivándorlók voltak, jobb híján egymást támogatva összeházasodtak, közösen ábrándoztak a csodálatos óhazáról, erre nevelték a kicsiket is, gondosan megtanították őket a magyar nyelvre az angol és a francia mellett, majd mivel sohasem értették meg egymást, elváltak, és az apa nyugdíjasként visszatért Magyarországra.
A kilencvenes években a Kivitelezőnek hiányozni kezdett édesapja és az óhaza, így Pestre költözött, ahol nyelvtudásával és kitűnő kanadai diplomájával könnyedén kapott jól fizető állást. Egy idő után elege lett, hiányozni kezdett a konszolidált életmód, a létbiztonság és a könnyed ügyintézés, ezért visszatelepült szülőföldjére. Hogy az óhaza hiányát kiküszöbölje, vitt magával egy magyar lányt feleségnek. Született két gyönyörű gyermekük, mint a mesében, egy fiú és egy kislány. A Kivitelező tejben-vajban fürdette őket, hatalmas házat épített a tóparton, pezsgőfürdős medencével, motorcsónakkal. Azonban, az Óperencián túl sincs kolbászból a kerítés, ezért a Kivitelezőnek éjt-nappallá téve dolgoznia kellett, mikor végre éjszaka hazaért, beájult az ágyba, még jóéjszakát puszit sem adott a feleségének. Az asszony kielégítetlen szükségletét, részleges (vagy teljes) szexhiányát egy magyar osztálytalálkozón pótolta, ahonnan elfelejtett visszamenni az Üveghegyen túlra. Talán, mert flancos ruhák meg drága ékszerek nélkül lehet élni, de az elsőrendű életfeltételnek, a sónak, a gyönyörnek, a hiánya abszolút.
A Kivitelezőnek valós hiánya keletkezett, elfogyott élete fűszere. Kongott a ház az ürességtől, a hűtőt nem pakolta meg senki, a kertben nem nyargalásztak gyerekek, letörve a rózsabokrok friss hajtásait, a teraszon a körmedence magában fortyogott a termó takaró alatt, és az ágyban maximum a kutyája nyalogatta hősünk lábát. Sok-sok hideg tél, rengeteg levél antidepresszáns, meg a gyógyszer hatására felszedett tizenhét kiló után beregisztrált a társkeresőre, és meghívott engem Kubába szilveszterezni.
A szilveszteri kubai buli idő hiányában elmaradt, mivel a Kivitelező üzlettársa egy hónapra Thaiföldre utazott pihenni, és valakinek felügyelni kellett az éppen folyó házépítést. A karácsonyi pesti út ugyanezen ok miatt kútba esett, a négy éve nem látott gyermekek apaszükségletét a Kivitelező skájpon elégítette ki, mindegyiket megajándékozva a legújabb IPhone-modellel, amennyiben hiányoznának, elérhetőek legyenek éjjel-nappal. Szenteste az ünnepi vacsora a Kivitelező anyjánál szeretet hiányában elmaradt, inkább a munkásoknak segített pincegödröt ásni, hogy kora este már a családjukkal lehessenek. Közben meghúzta a derekát, napokig fel sem tudott kelni az ágyból, az anyja látogatta meg másnap egy doboz töltött káposztával. A magyar bál Torontóban egyetértés hiányában kimaradt, bár a Kivitelező már esetleg tudta volna ropni a táncparketten, de úgy gondolta, inkább nem hív meg magához, mert egyszer azt mondtam, utálom a hideget, és náluk éppen mínusz huszonhat fok volt, méteres hóval, ráadásul nem szeretek öt óránál többet repülni, hozzájuk meg átszállás nélkül is huszonegy óra az út időtartama.
A virtuális szex skájpon önbizalom hiányában elmaradt, mivel a felszedett kilók miatt a Kivitelező hat évvel korábbi képét tette fel a profiljára, ezután ismeretségünk alatt csupán nyaktól felfelé láttam, és általában vastag, bolyhos frottír köntösben. Az izgatás érdeklődés hiányában elmaradt, annyit tettem csupán, hogy megmutattam neki a bal mellem, miközben az internetes ügyfélszolgálattal egyeztetett telefonon. Leesett az álla, és össze-visszamakogott. Miért éppen a balt? Az volt kéznél.
Mivel nekem teljes és valóságos szexhiányom volt, elmentem szilveszterezni az Óperencián innenre James Bonddal. De ez már egy másik mese.
Ps: Míg ezt a bejegyzést írtam, csipogott a telefonom, a Kivitelező üzente, miss you. Igen, biztosan, őrülten, like crazy.
