A Szerk. avatar
2013. november 15. /

Szovjet katonák kontra szerzetesrendi apácák

A válogatás egyik legfigyelemreméltóbb írása a Pilinszkyvel megélt barátságáról szóló vallomás… – Csanda Mária Rubin Szilárd Zsebtükör című könyvéről írt kritikát.rubin szilárd zsebtukor

Rubin Szilárd nyomtatásban megjelent és hagyatékban maradt írásait válogatta össze az író életművét kutató, Pályarajz címen róla kötetet publikáló Keresztesi József. A Zsebtükör című könyv fejezetei a furcsán újra-felfedezett, Németországban is kiadott Rubin szépprózáját, esszéit, kritikáit, verseit, leveleit gyűjti egybe, afféle utólag összeszerkesztett „Ottlik Próza” –ként.

Rubin Szilárd stílusában líraiság váltakozik kegyetlenséggel, egy nemzedék rajzolódik ki, aki James Dean-nel lázadt. Még rajta a polgári máz, de a második világháború és az ötvenes évek szenvedései alapvetően meghatározzák személyes sorsát, művei világát. Irodalmi kötődései, az Újhold köre, Pilinszky barátsága jelzik: több volt benne annál, hogysem egészen feledésbe merüljön. Ahogy a szövegek következnek, magunk sem tudjuk eldönteni, méltatlanul háttérbe került, vagy figyelemre méltó, de a szocreál kort magán viselő írót olvasunk. /Emlékezés Ságvári Endrére/

Megragadó, komoly tehetségre valló írás a „Sulinai kilométerek” – önéletrajzi elemekkel átszőtt, esszéjellegű útirajz egy dunai hajóútról, a szépprózai fejezet első írása. A következő, „Pécsi legenda” szereplői, a szovjet katonák fogadására köszöntőverssel készülő költő és társai viszont olyanok, akár egy Vera Muhina szobor.

Kiegyenlítő az ön- és korironikus vallomás, amikor a krisztinavárosi úrilányokról írt, szándéka szerint a hivatalos elvárásnak megfelelő vers egy kalapba kerül elítélésekor Pilinszkyvel, Jékelyvel és Weöressel /Derűs borzalmak/. A rendszerváltás utáni megrendítő ügynök-történet, a „Prológus” lehet az író igazi énje? A regénytöredék egy következő fejezete: „A nevelőnő” egyszerre bűnügy és lélektan.

Talán ez Rubin Szilárd erőssége: a lélektani ábrázolásban kegyetlenségig elmenő őszinteség, ami a gyilkos indulatokat is magában foglalja. Két kisregénye, a „Csirkejáték” és a „Római egyes” is ezt igazolja. A többszörös traumát átélt író, aki fiatalon elveszítette családját, polgári hátterét, érzékenységben közelít Pilinszkyhez. A válogatás egyik legfigyelemreméltóbb írása a Pilinszkyvel megélt barátságáról szóló vallomás, amit a Vigilia 2011-es Pilinszky-számában már olvashattunk.

A Művekről című fejezetben El Kazovszkij kiállított díszleteiről írt szövegében kitapintható az átélt művészi rokonság. Szentkuthy Miklós levélben fennmaradt elemzése a Csirkejátékról elgondolkodtat. Rubin filmesztétikai írásai között megbújó ars poetica: „Él-e a regény, amelynek színtereit kifundálja az író? Valódi történeteink életünk valódi színteréből sarjadnak, nem pedig megfordítva! Így van ez a filmalkotónál is.” /Tárgyi világ a filmvásznon/ Ennek nyomán gondolhatunk az „Aprószentek”-re, a haláláig írt, s a levelek tanúsága szerint a nehezen hozzáférhető tényanyagot makacsul kutató íróra.

Elfeledett írók újrafelfedezésének divatját éljük. Rubin Szilárd így bukkant fel, s a most kiadott válogatással újabb esélyt kap. A Zsebtükörben ennyit látunk.

 

Megosztás: