A válogatás egyik legfigyelemreméltóbb írása a Pilinszkyvel megélt barátságáról szóló vallomás… – Csanda Mária Rubin Szilárd Zsebtükör című könyvéről írt kritikát.
Rubin Szilárd nyomtatásban megjelent és hagyatékban maradt írásait válogatta össze az író életművét kutató, Pályarajz címen róla kötetet publikáló Keresztesi József. A Zsebtükör című könyv fejezetei a furcsán újra-felfedezett, Németországban is kiadott Rubin szépprózáját, esszéit, kritikáit, verseit, leveleit gyűjti egybe, afféle utólag összeszerkesztett „Ottlik Próza” –ként.
Rubin Szilárd stílusában líraiság váltakozik kegyetlenséggel, egy nemzedék rajzolódik ki, aki James Dean-nel lázadt. Még rajta a polgári máz, de a második világháború és az ötvenes évek szenvedései alapvetően meghatározzák személyes sorsát, művei világát. Irodalmi kötődései, az Újhold köre, Pilinszky barátsága jelzik: több volt benne annál, hogysem egészen feledésbe merüljön. Ahogy a szövegek következnek, magunk sem tudjuk eldönteni, méltatlanul háttérbe került, vagy figyelemre méltó, de a szocreál kort magán viselő írót olvasunk. /Emlékezés Ságvári Endrére/
Megragadó, komoly tehetségre valló írás a „Sulinai kilométerek” – önéletrajzi elemekkel átszőtt, esszéjellegű útirajz egy dunai hajóútról, a szépprózai fejezet első írása. A következő, „Pécsi legenda” szereplői, a szovjet katonák fogadására köszöntőverssel készülő költő és társai viszont olyanok, akár egy Vera Muhina szobor.
Kiegyenlítő az ön- és korironikus vallomás, amikor a krisztinavárosi úrilányokról írt, szándéka szerint a hivatalos elvárásnak megfelelő vers egy kalapba kerül elítélésekor Pilinszkyvel, Jékelyvel és Weöressel /Derűs borzalmak/. A rendszerváltás utáni megrendítő ügynök-történet, a „Prológus” lehet az író igazi énje? A regénytöredék egy következő fejezete: „A nevelőnő” egyszerre bűnügy és lélektan.
Talán ez Rubin Szilárd erőssége: a lélektani ábrázolásban kegyetlenségig elmenő őszinteség, ami a gyilkos indulatokat is magában foglalja. Két kisregénye, a „Csirkejáték” és a „Római egyes” is ezt igazolja. A többszörös traumát átélt író, aki fiatalon elveszítette családját, polgári hátterét, érzékenységben közelít Pilinszkyhez. A válogatás egyik legfigyelemreméltóbb írása a Pilinszkyvel megélt barátságáról szóló vallomás, amit a Vigilia 2011-es Pilinszky-számában már olvashattunk.
A Művekről című fejezetben El Kazovszkij kiállított díszleteiről írt szövegében kitapintható az átélt művészi rokonság. Szentkuthy Miklós levélben fennmaradt elemzése a Csirkejátékról elgondolkodtat. Rubin filmesztétikai írásai között megbújó ars poetica: „Él-e a regény, amelynek színtereit kifundálja az író? Valódi történeteink életünk valódi színteréből sarjadnak, nem pedig megfordítva! Így van ez a filmalkotónál is.” /Tárgyi világ a filmvásznon/ Ennek nyomán gondolhatunk az „Aprószentek”-re, a haláláig írt, s a levelek tanúsága szerint a nehezen hozzáférhető tényanyagot makacsul kutató íróra.
Elfeledett írók újrafelfedezésének divatját éljük. Rubin Szilárd így bukkant fel, s a most kiadott válogatással újabb esélyt kap. A Zsebtükörben ennyit látunk.
