Két betörés között voltam Szófiában május közepén. Két budapesti betörés közvetlen közelemben. Épp hogy betöltöttem a hatvanat, majdnem máris kiraboltak. Nagyapám, Győző, a 60. születésnapja előtti hónapban lett öngyilkos – nem várta meg a májust, és azt sem, hogy kirabolják. A május az év első olyan hónapja, amelyikben nincs r betű, pedig a rigókat még a város szívében is lehet hallani fütyörészni hajnalban.
Allen Ginsberg, kamaszkorom egyik bálványa, 1965 májusában járt Prágában, ahol az egyetemisták Május Királyává választották, a hatóságok őrizetbe vették, majd kiutasították az országból. Születésnapom előtt, május 7-én írta a repülőgépen Kral Majales című versét: „…én vagyok Május Királya, természetesen, mert szláv sarjadék vagyok és buddhista zsidó, aki imádja Krisztus Szent Szívét, Krisna két testét, Ram egyenes hátát…”
1980-ban, már egy r betűs hónapban, novemberben, sikerült megismerkednem Budapesten Ginsberggel, aki Jugoszláviából érkezett, és nekem adta belgrádi rögtönzött előadásának szövegét. Négy évvel később kihagyta az egyik (leghosszabb) Ginsberg-fordításomat az Európa Könyvkiadó „A leples bitang” című kötetből, valószínűleg a trágár szavak miatt.
Amikor május 14-én szombaton leereszkedett a repülőnk a napfényes szófiai leszálló pályára, eszembe jutott Ginsberg utolsó verse /Things I’ll Not Do (Nostalgias)/, amit néhány nappal halála előtt írt (l997. március 30-án). Így kezdődik: „Never go to Bulgaria…”
Láttam esküvőt és fehér koporsót egy autóban, láttam hófödte hegyeket és ikon kiállítást egy székesegyház alagsorában, láttam kóbor kutyákat az erdőben és ezeréves templomot a hegyoldalban.
Plovdívnál átkeltünk a Marica folyón. Erről Hemingway egyik úgynevezett vignettája jutott eszembe. Mit látott? „A Marica sárga vize majd a híd szintjéig emelkedett. A hídon megakadtak a sűrű szekérsorok, hajbókoló tevék kanyarogtak közöttük. A hosszú menetet görög lovasság terelte maga előtt. A szekereken asszonyok és gyerekek feküdtek matracok, tükrök, varrógépek és batyuk között.” amikor kiszálltunk az autóból, már nem gondoltam a háborúra és az evakuálásra. Remek társakkal mentem fölfele az óvárosba. Mintha le is lassítottam volna a lépteimet, akaratlanul, talán annak tudatában, hogy a „májusi királyság” vagyis a május (r nélkül) túlságosan szép ahhoz, hogy tovább tartson, mint egy hónap – ahogy Ginsberg fogalmazta meg a repülőn, az ég közepén.{jcomments on}
