Archív

Pesti nők

bp

– Millionen stehen hinter mir – hirtelen ez üti meg a fülem. A férfihang folytatja tovább: – Vagyis: milliók állnak mögöttem. Ezt persze a kommunista történetírók később úgy magyarázták, hogy a nagytőke meg az ilyenek… Ami hülyeség, mert igenis milliós embertömeg állt mögéje. Hihetetlen, mennyire magával tudta ragadni az embereket! Azért ez több mint elgondolkodtató.

 

Egyetemista forma fiatalember ül mellettünk: rendes öltözék, ápolt külső, csillogó szemek. Rövidke állszakállkáját morzsolgatja, miközben a vele szemben ülő lányhoz beszél.

 

– S hosszú az a Mein Kampf? – kérdi a lány (szép, szabályos arc, egyenes szálú haj, egyszabású nyári ruha). – Mármint te sokáig olvastad?

– Sokáig, mert alaposan el akartam olvasni, nem csak úgy belenézni. Tudni akartam pontosan, hogy mi ez az egész, amit ennyire tiltanak. Talán két hétig tartott?… Ha érdekel, kölcsönadom.

Hídon megy át a vonat. A kerekek kattogása miatt csak a szájuk mozgását látom. A feleségem enyhén bokán rúg, ne bámuljak olyan feltűnően.

– Azok például – hallom végre megint – teljesen családellenesek. Őrült nagyra akarják kiterjeszteni az egót, mert szerintük az a jó, ha mindenki a saját önző érdekeit tartja a szem előtt, és minden más csak utána jön. Borzalmas.

A fiú mélyen a lány szemébe néz, aki bólogat.

– Nekem nagyon fontos a család – folytatja a fiú. – De nem akármilyen áron. Amilyen nők vannak mostanában! – a fejét csóválja. – A pesti nőket is ezért utálom. Akkora az egójuk! Semmi más nem érdekli őket, csak saját maguk. Lehet, hogy jól néznek ki, nem tagadom, én is utána szoktam fordulni némelyiknek – egyszerre mosolyognak –, de a szép külső nekem nem elég.

Ismét nagyon dübörög a vonat, csüggedten figyelem a szájmozgásukat, semmit nem tudok leolvasni. Pedig a lány is mond valamit. A feleségem megint bokán rúg, ránézek, villámokat szór a tekintete.

– Én csakis vidéki lányt vennék el – kapom el a fiú szavát. – Egy rendes vidéki lányt, aki rendben tartja az otthonunkat, akit nem kell más férfitól féltenem, akinek nincsenek mindenféle dekadens, szélsőségesen liberális gyereknevelési elméletei és így tovább – egy pillanatra elgondolkozik, majd hozzáteszi: – Nyáron, amikor a cimborákkal járjuk az országot, majd szétnézek ilyen téren is.

A lány nem tudja, nem is akarja leplezni mosolyát.

– Én is pesti nő vagyok – jelenti ki. – Engem is utálsz?

– Nem, dehogy! Te a ritka kivételek közé tartozol. Nem csak kívülről, belülről is szép vagy.

A bók hallatán a feleségem is fölkapja a fejét.

– Jó lenne, ha minden pesti nő olyan lenne, mint te – a fiatalember folytatja az udvarlást.

Nem hallgathatjuk tovább, le kell szállnunk. A fülkeajtóból még visszanézek: a fiú nagy lendülettel magyaráz, a lány bólogat. Lekapaszkodom a vonatról, megfordulok és lesegítem a feleségemet.

– Azzal, hogy már évek óta Pesten lakunk – kérdezem a vágányok között –, te is pesti nőnek tartod magad?

A feleségem szemmel láthatóan csodálkozik.

– Ezt hogy érted?

– Jó lenne – mondom –, ha minden pesti nő olyan lenne, mint te.

A feleségem továbbra sem érti. Persze ő nem szokott hallgatózni a vonaton.{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top