„Arra vagytok kíváncsiak, hogy kivel baszok?” – válogatás egy ex-rádióriporter emlékcserepeiből
127 Diszkréció
A dél-budai bőr- és nemibeteggondozóban egymás mellett gunnyasztva várt a sorára egy basszusgitáros és egy dobos, amikor belépett az országosan ismert rockénekes. Meglátva a kollégákat ekként köszönt:
– Kováts Mari?
A ritmusszekció két összeszokott muzsikusa egyszerre bólintott.
128 K.Gy. kiegészítése
A dobos és a basszer épp lépne be a dél-budai bőr- és nemibeteggondozóba, mikor az ajtóban szembetalálkoznak Kováts Marival.
– Hát te? – kérdik a fijjúk.
– A fülészeten voltam – mongya a Mari. – És ti?
– Mi meg hoztuk a fülbevalóidat – mongyák a fijjúk.
(kössz, Gyuri!)
129 H.C.
Jóska aznap Fertődön majd belehalt a próbába. Mindenki másnapos volt. Pontatlan. Lusta. Rádásul A herczegh is ott ült végig. Miután Jóska egy intéssel elzavarta a muzsikusait, E.M., A herczegh odalépett hozzá. Kezében valami kotta.
– Mester – szólt – A fő művem!
Na, még ez is…
– Perc türelmét, fennség.
Átfutotta az első lapot: annyira nem is rossz. Lapozott, nézte a kottát: egészen elviselhető. A muzsikusaira gondolt, a családjukra, majd szólt:
– Fennség, ez zseniális! – óvatosan megtörölte gyöngyöző homlokát. – Holnap próbálni kezdjük.
Aztán majd lesz valahogy.
Még barokk volt kicsit. A többi Esterházy Péternél.
130 Őszintén
A színész (férfi) meg a riporter (nő) a Margit szigeten andalogtak. Egyszer csak összefonódott a kezük. A színész (férfi) rásóhajtott a riporterre (nő):
– Be kár, hogy nem vagy fiú.
Ennek harminc éve már. Máig barátok.
131 Három liba
A leglátottabb három riporterhölgy angyalkodik valami rádióműsorban. Persze szalagra. Nagy színész a vendégük. Az édesapja felől kérdezik:
– A helyzet méltatlan hozzá, hogy apámról beszéljek.
Eztán a nemi identitása kerül szóba.
– Arra vagytok kíváncsiak, hogy kivel baszok?
A kvaterkázás valahogy nem került adásba.
133 Díszlet
Csodásan játssza Shakespeare leggonoszabb figuráját. Nézem és utálom. Aztán megköszönöm neki, hogy ilyen genya is tud lenni.
A díszlet, a színpad minden eleme le-föl mozgatható. Láttam már nem működni ezt a masinériát.
Kérdem, zűr esetére van-e B terv. Bólint:
– Kihisztizem.
134 Csalódás
Több, mit négy évig voltam szerelmes Belé. Pontosan olyan volt, mint az első szerelmem, akivel 1970. november 5-én láttuk Őt a Puskin moziban, Szabó István filmjében. Negyvenkilenc hónap múltán a Magyar Televízió stúdiójában alig vártam, hogy bemutatkozhassam Neki. Köszönés helyett kiabált. Hisztizett. Elviselhetetlen volt. Összenéztünk a kameramanokkal. Nagyot rántottam a vállamon. Pedig bőgni szerettem volna.
A szerzővel készült Librarius riport: Ex rádióriporter akasztotta fel magát a Nagykörúton
A szerzővel készült tévériport: ATV
FOTÓ: Robodesign
Könyvek a médiáról az Írók Boltjából:
