Majoros Nóra Rém a szobádban c. mesekönyvéről Móra Könyvkiadó, 2014., ára 1999 Ft
Majoros Nóra könyve, a Rém a szobádban, elegáns, kemény borítójú füzet, kevés, a lapon feltűnően elhelyezett, nagy betűs, jól látható szöveggel. Kiskorúm tíz perc alatt kivégezte egy pesti utunk során. Én, a büszke anya, vezettem, ő pedig, felcserélve szerepeink, felolvasta nekem a mesét, közben nevetett és kommentált.
A könyvet Szabó Levente illusztrálta,a baljós történetet sejtető, komor, fekete vagy antracit háttéren élénkpiros, harsogó sárga, pulzáló kék és kisliba zöld rajzokkal, előre vetítve a szöveg hangulatát: a rettenetes dolgokat mókás történések oldják. A rajzolónak nem volt egyszerű feladata, a szerző ugyan csak megnehezítette az életét, mivel Hrrgrrhú alaktalan, fekete és nyálkás, na, ezt rajzold le, ha tudod! Szabónak sikerült a lehetetlen.
Majoros Nóra tényként kezeli a rémek létezését, nem akarja felnőttként, okoskodva bebizonyítani, hogy már pedig nem léteznek. Jó oka van rá, hiszen húgának saját bejáratú szörnyei voltak, és kisfia is felfedezett egy rémséges lakót a csatornában. Az író tudja a titkot, rémeink hozzánk tartoznak, velünk élnek, csupán felnőttként már szégyellünk beszélni róla, megtanuljuk kezelni, vagy nem, és akkor bekapunk egy tablettát.
A mese bemutatja a rémet,
Hrrgrrhút magát. Leírja a napirendjét, amit bármelyik gyermek ismer, hogy éjfélkor ébred, és magába szippantja a fényeket. Nóra mestere ezeknek a leírásoknak, a feszültség fokozásának, megfelelő adagolásának. Minden lap utolsó mondatában ott a csavar, valami különösen vicces, nevetséges mondat, ami mindent rettegést elűz. Hrrgrrhú undorodik a játéknyalogatástól, fanyalog a takaró ízétől, ezért rendel a sarki póktól egy görcspuncsot és egy rémes krémest. A szörny felfesti a falra minden gyermek éjszakai rémálmát, az árnyképeket. Az író azonban kifigurázza a festőt, nem lehet boldog, mivel véres cafrangokat festene, de csak fekete festéke van.
Hrrgrrhú mindennapi figura,
ugyanúgy dolgoznia kell, mint anyának vagy apának, ráadásul nem is túl sikeres a munkahelyén, volt már vízi szörny, temetői kísértet, szekrénymumus, végül a nénikéje tanácsára házi rémnek állt, mert a gyerekszobában mindig meleg van. Még szerelmes is lesz, mint bármely földi halandó, természetesen boldogtalan végkifejlettel: szerelme, a sikoly elhagyja, mert elfelejtett rémisztő lenni. Annyi szerencsétlenség történik a főszereplővel, hogy a végén már a gyermekek rokonszenveznek is vele, egy ilyen balfácán nem okozhat túl nagy gondot. Majoros ráadásul befejezésül elárulja a nagy titkot, hogyan szabadulhatunk meg a házi rémünktől.
A történetben rövid, egyszerű mondatokat találunk,
melyek megkönnyítik az olvasást, illetve a még kisebbeknek a megértést. A szöveg mégsem unalmas, kisbabás dünnyögés, mivel a rengeteg hangutánzó szó (huh, susmorgás, zizegés, a főszereplő neve), zeneivé teszi, ráadásul sok érdekes, gyerekkönyvben szokatlan szóösszetételt (szekrénymumus, árnyékfogak), ill. némileg hangulatilag nem odaillő szót (véres cafrang, görcspuncs) tartalmaz.
Végezetül, a legfontosabb kritikus, a kis olvasó véleménye a könyvről:
Nagyon tetszett, mert vicces, jó az illusztráció és a mese vége, hogy elküldheted a szörnyet, ha akarod, így nem félelmetes, bár te úgyis mindig megvédsz, Mama.
