Sokat beszélnek az írók hiúságáról. Beszéljenek inkább a költőkéről! (Gerőcs Péter gyűjtése)
11)
Ordít a feleségem. A fiam bömböl. Könyörgöm, hogy hagyják abba, soha nem készülök el az esszével. Erre a feleségem azt kiabálja, hogy amíg azt a kurva esszét írom, esze ágában sincs abbahagyni az ordibálást.
12)
Kérdezték, hogy ilyen méretűre terveztem-e a regényemet. Mondtam, hogy nem. Éveken át próbáltam kiéheztetni az egyik szereplőmet, de napról-napra jobb színben volt.
13)
Tizennégy éve élek a zártosztályon. Itt receptkönyveket írok. A szobatársaim között már több rajongóm is akad. Sőt, meggyőződésem, hogy a nővérke éjszakánként kilopja a párnám alól a friss kéziratot, ha már nem bír magával. Reggelente hosszan vizsgálom a huzat gyűrődéseit.
14)
A posztmodern az irodalomtörténet fricskája. Olyan, mint amikor vigyorogni látjuk a tükörképünket, miközben sírunk.
15)
Ki nem állhatom Hermann Hessét! Az üveggyöngyjáték ötletét például én mondtam neki, miközben arról akart meggyőzni, hogy menjünk pecázni a halastóra. Nem is figyelt.
16)
Kafkáról köztudomású, hogy nem sokkal a halála előtt Max Brod tanította meg késsel-villával enni. De lehet, hogy valamit összekeverek.
17)
Fiatalkoromban azt az egyetlen egy dolgot tudtam, hogy egész életemben a Cosinus tétellel akarok foglalkozni. Most ezt az egyet sem tudom.
18)
Azon gondolkoztam, hogy ha memorizálom Az ismeretlen remekművet, és utána emlékezetből leírom, az tulajdonképpen olyan, mintha én találtam volna ki.
19)
Sokat beszélnek az írók hiúságáról. Beszéljenek inkább a költőkéről!
20)
Drámát írni csak Oscar Wilde tudott hálóingben.
Az előző rész:
Elfeledett írók fennmaradt mondatai
Illusztráció: www.dailygalaxy.com
