Egy bizonyos svéd szerző írása Bergenről nagy felháborodást és zavart keltett a kilencvenes évek végén. Úti beszámolójában végigjárja a norvég kikötőváros híres, a Hanza virágkorából származó rakpartját, a tekintélyt parancsoló fekete-fehér Rosenkrantz-torony környékét, a Rózsa-negyedet, az arborétumot, és a Fløyfjellet erdeit. A részletes és élvezetes leírás akkor fordul közfelháborodást okozó irányba, amikor a szerző a város hangulatát – vagy ahogy azt a rómaiak mondanák, a genus locit – igyekezik bemutatni.
Azt írja, hogy a nyomasztó hangulat akkor lett rajta úrrá, amikor a rakpart negyedbe jutott. Bizonyossá vált számára, hogy a sok turista, s az azokat csalogató színes forgatag, az árusok, a zenés, zsúfolt éttermek, mind csak maszkara. A látványosságok mögött bergeniek surrannak szürke, kopott ruhában, idegesen, karikás szemekkel egyik kapualjból a másikba, mint a patkányok, vagy résnyire megnyitva a zsalut kandikálnak ki örök másnaposan a dohos lakásból. A helyieket kereste, és csak fáradt, sápadt, riadt árnyakat talált. Valamint Skandinávia legnagyobb metadon-klinikáját. A metadon eredményesen csökkenti a heroin megvonásakor keletkező súlyos tüneteket, ezért alkalmazzák elvonókúrák során (Dole-Nyswander módszer).
A Bryggen, a volt német kereskedő- és rakodóközpont a világörökség része 1979 óta. A többszázéves épületeket vörösfenyő gyökeréből építették, hogy ellenálljon a sós tengeri levegőnek és a nyirkos teleknek. A vörösfenyő (Larix) gyantajáratokkal átszőtt, vöröses fája nagyon tartós és szilárd; ez a legértékesebb fenyőfa. Nagy gyantatartalmának köszönhetően az időjárás viszontagságait jól tűri, emellett rugalmas, szívós, könnyen hasítható. 1360-ban a Hanza elszámoló házat létesített Bergenben (akárcsak Novgorodban, Londonban és a flandriai Brugge-ben), és a város fontos kereskedelmi központtá fejlődött. A rakpartot is továbbfejlesztették. A Bryggen hivatali épületei számos helyről (főleg Németországból) származó hivatalnokoknak és kereskedőknek adtak szállást. A raktárak tele voltak áruval, főként Észak-Norvégiából származó szárított hallal és délről érkező gabonával. Ezen a helyen alakult ki a város német közössége, amely a kereskedelmet tartotta kezében. Azt azonban kevesen tudják, hogy a kereskedők csak nyáron éltek itt, és kizárólag csak férfiak. A német kereskedők pompás termekben gyűléseztek, és rendeztek orgiákba torkolló lakomákat. A feleségeiket mind otthon kellett hagyniuk, nem követhették férjeiket az üzleti utakra. Bergenben gyökeret eresztett a prostitúció. A helyi nőknek ugyanis ez a szerep jutott. A hegyoldalban, a Bryggen fölötti utcákban sorra nyíltak a bordélyházak. A kereskedelem, a prostitúció, a Fekete Halál, a bűnözés, az alkohol-, majd kábítószer-csempészet, a sárga angolmák és néhány fagyérzékeny rododendron egész évben virágzott.
Soha ilyen vastagon nem telepedett meg fájdalom és félelem egy városrészen! Soha ennyi kiontott könny nem borította az évszázados fatákolmányokat! Soha ennyi nyughatatlan, kóbor szellem nem kísértett! Soha ennyi hirtelen halál, gyilkosság, bűn, bűn és bűn nem szennyezett egy várost! Soha ennyi riadt lélek, soha ennyi mélyen barázdált arc, ennyi sápadt, angolkóros leányanya!
A szerző hivatalosan bocsánatot kellett kérjen a várostól. De a történelmen már nem lehet változtatni. Ezzel maguk a bergeniek is tisztában vannak. Azonban hallgatnak. Szorgosan gondozzák a rózsabokraikat, és tárt karokkal várják minden tavasszal, hogy ismét eladhassák magukat a turistáknak.
Martin Larsson fényképei
{jcomments on}
