A jó nő fattyú, pogány, zsidó is lehet. (Borszéki Boglárka írása)
– Akkor maga egy fattyú? – kérdezte a 107-es teremből.
Fogtam a kilincset, és gondolkodás nélkül rávágtam, hogy nem, mert ehhez a szóhoz bennem valamiféle elkorcsosultság tapadt, korcsnak pedig nem éreztem magamat.
– Miért? Olvasta?
– Olvastam. De maga nem tudta, hogy a fattyú a Quidam Jobagio Fatthiopap nominéből származik? Vagyis: amelyik jobbágynak Fatthiopap a neve. Nagyon nehéz megérteni, hogy ehhez az előtaghoz hogyan társították a törvénytelen gyermek jelentést. Persze, tudom, hogy negatív emocionális tartalma van.
– Akkor miért mondta, ha tudja?
– Értse meg, nem volt benne rossz szándék. Maga írta le, hogy egy katolikus pap törvénytelen gyermekének az unokája és hogy a családja másik fele zsidó.
Nem vitatkoztam. Aki ennyire mereven ragaszkoldik a tényekhez, lexikális adatokhoz, az versengésnek tekinti a vitát és győzni akar, én pedig csak érteni véltem, hogy mi volt a célja ennek a megjegyzésnek. Mi tagadás, fájt. A bántást nem lehet érteni, vagy csak én nem tudom. A fattyú szó jelentésének azonnal utánanéztem, tudom, hogy elvileg 1456 óta használják a házasságon kívül született vagy elhanyagolt gyerekekre, aztán leültem a helyemre.
Jom Kippur előtt felkerestem, mint vallástalan kabbalista, aki a zsidó szokásokat tartja. Megírtam neki, hogy az ünnep előkészületeinek időszakában az egyik legfontosabb dolgunk felvenni a kapcsolatot azokkal, akik az év során megbántottak minket, vagy akiket mi bántottunk meg, és tudassuk velük, hogy a régi sérelmek miatt érzett fájdalom már kioldódott. Életünket így folytathatjuk. A megbocsátás megszületésével.
– Nincs ember, aki hálásabb lenne a zsidóknak ezért a szokásukért, mint én! – válaszolta és udvarolni kezdett.
– A jó nő fattyú, pogány, zsidó is lehet.
Köszönöm Uram, írtam neki, engedje meg, hogy elutasítsam a közeledését, mert máris meguntam magában azt, hogy olyan okos.
