Az asszony a 4-es vágány előtt áll a pályaudvar esti fényében, eső szemerkél a kék kosztümjére, de nem törődik vele, tekintetét az ürességbe fúrja. A hangosbemondó már húsz percet jósol a technikai okok miatt később induló vonatnak. Galambok suhognak a pizzaillatú levegőben. Az asszony körül körkörös gyűrűben szaporodnak a táskás diákok, holnap oktatási szünnap a forradalom ünnepe miatt.
A szerelvény tartja a húszperces késést, betolat a négyes vágányra. A várakozó tömeg rohamra indul, görgős táskák dübörögnek a betonon, bőrcipők kopognak az üres helyek felé. Az asszony késve kapcsol, a rohanók között botladozva szlalomozik, egyetlen biztos pontja a hóna alá szorított széles retikül. Az első vagonok megtelnek, rohanni kell följebb és följebb, a mozdony felé.
Az asszony megélénkül, fölveszi a tömeg ritmusát, kapkodja a fejét, nem tudja, hová szálljon. Már csak két kocsi van hátra, rászánja magát, és fölmászik a peronon, lehuppan egy ülésre. Nem mozdul, fönt van.
Az ablakból figyeli a tolongókat, s akkor veszi észre, hogy dohányzó fülkében van. Elindulna, de sejti, ha elhagyja ezt a helyet, már amott sem talál, és ezt is elfoglalják. Marad.
Azt is csak most veszi észre, hogy egy megemelt gyerekülés van vele szemben. Dohányzó fülkében gyerekülés? Kattognak az öngyújtók, száll a füst, a gyerekülés mellé bekéredzkedik egy utas, a vonat elindul. A késés huszonöt perc. Vajon mi lehetett az a technikai ok, miért nem mondják meg? A pontos információ megnyugtatná az embert.
A szemközti férfi könyvet vesz elő, szendvicset és italt. Moldovát olvas, a Népszava régi kiadása. Amott egy nyurga nő Adolf Hitler című képeskönyvet lapozgat. Az asszony a sötét ablaküvegben nézi a tükröződő utasokat, odakint sárga fénypontok az örök magyar éjszakában.
A Hitleres lánnyal szemközti ülésen hamu és négy kiégett csikk. Ül vele szemben és olvas.
Megjelenik a kalauz, az asszony előveszi a jegyet, és nem tudni, miért, arra gondol, hogy jegykezelés közben elnézést kérnek a késésért. Gondolata ostoba vakvágány, a kalauz rezzenéstelen, minden, ami van, és ahogyan van, hozzátartozik az ügymenethez, hozzátartozik az élethez. Ha itt élsz, ezt az életet éled.
A vonatnak sokáig nem kellene megállnia, de borult a menetrend, mindenütt bevárja az ellenvonatot, a késés halmozódik.
Az asszony először mozdul meg az ülésben, vécére kell mennie, de nincs kedve a büdös és koszos helyiséghez, ahol alulról nyaldossa ülepét a menetszél. A vonat megáll, a pisi elcsitul. Odakint lihegő kutya figyeli a vonatot egy falból kiszakadt lámpa fényénél. Egy gumicsizmás férfi száraz gallyakat kötöz a Lada csomagtartójára, a szájában babszemnyi cigi parázslik, bojtos sapkáján New York felirat.
A nő benyúl a táskájába, előveszi a telefonját, fölhívja a férjét, de mégsem mondja azt, hogy jöjjön elébe, mert leszáll a következő állomáson. Vacsorázz meg nyugodtan nélkülem, sokat késünk, mondja inkább, elköszönnek. Az asszony elteszi a telefont, előhúz egy gépelt papírost. A holnapi ünnepi beszéd a falu főterén. Egy mondatnál tovább nem bírja olvasni, visszarakja, és megpróbál aludni.
