Barangolás a solymári várban – Kiadó: Szépsolymár Kulturális és Értékvédelmi Alapítvány, 2014 – Szöveg: Milbich Tamás, Ritter György, Szalay Gábor – Grafika: Milbich Tamás – ISBN 9789630897754
A helytörténet, a lokális történelem a legtöbb esetben nem a profik terepe, ami önmagában nem is baj. Az amatőrök között sok olyan akad, aki fel tud nőni a feladathoz, de fájóan sokan vannak a gyilkosan lelkes dilettánsok is, akiknek munkássága többet árt, mint használ. (Persze, ezt nem illik szóba hozni, mert az ilyen sommás megállapítás eredményeként könnyen rásütik a megszólalóra a hálátlanság, vagy az irigység bélyegét.)
A gyakran előforduló és nehéz szívvel felemlegetett problémák mellett eltörpülni látszik a helytörténeti kiadványok esztétikuma. Általában csak az ízlés, a szaktudás és a pénz hiányzik ahhoz, hogy a színvonalas és az értékelhetetlen kiadványok jól nézzenek ki, esetleg vonzóak legyenek. (Tényleg léteznek olyan kiadványok, melyekhez bottal sem szívesen nyúlnék!)
Ilyen (szubjektív) helyzetértékelés után talán nem is csoda, hogy könnyekig meghatódtam a solymári várról szóló kiadvány lapozgatása közben.
Valami elkezdődött! A kötet – lassan írom, hogy mindenki értse – szép!
Nem csak a papír, nem csak a nyomdai kivitelezés, hanem a kiadvány és a hozzá készített (saját) grafikai anyag is szép. Nyilván lesznek – mindig vannak –, akik eltartott kisujjal finnyáskodva nyúlnak a könyvhöz, s lesznek olyanok, akik kifogásolják majd, hogy a képek alkotója a legfrissebb technikai vívmányokat igénybe véve hozta létre a képállományt. Zavart kelthet, hogy vizuális kulturáltságunk/kulturálatlanságunk mai fokán ilyen képeket legfeljebb gyerekeink képernyőjén láttunk. És, baj az?
Jó lesz hozzászokni, mert jó lenne, ha ragadós lenne a solymári példa! Örömmel figyelném a helytörténész körökben kibontakozó vizuális versenyt, mely csak használna az „ügynek”(legalább a dilettánsok izzadságszagú erőfeszítésnek termékén is lenne mit dicsérni!)
Ha elcsitítom szívemben a látvány felett érzett örömet, s a könyvet „betűje felől” vizslatom, akkor sincs okom a kétségbeesésre. Ügyesen szerkesztett olvasmányos munka, mely a kevés tudhatóból és a sok feltételezhetőből áll össze. A szerzők nem próbálnak meg úgy tenni, mintha mindent tudnának, van bennük annyi alázat a témával szemben, hogy felvállalják „tudós tudatlanságukat” is. Sőt, megfelelően körülhatárolt territóriumot még az alternatív történelemszemlélet habókosainak is hagynak, s ezzel üdítővé teszik azt, ami máshol/máskor méreg.
A kötet online változata elérhető itt.
