Míg a szomszédban a diagnózist / felállítják nem fognak járókeretet javasolni… – Tinkó Máté verse.
Öt nap múlva sugarak pásztázzák végig a koponyát
férfiak és nők kiértékelik a kapott eredményeket
felállítják a diagnózist talán egy dal is fölcsendül
a várakozási időben a folyamat elhangzik az a szó
visszafordíthatatlan a sérülés természet ennél fogva
be lehet rendezkedni a következmény logikája szerint
a természetes a félelem a rettegés a cincogás ne félj
kisegér bújj a lyukba alanyi költő nem leszel
mert aki alanyi költő az menthetetlenül saját
inkább gyönyörű szépséges köldökét nézze
de erről a köldökről csak anyám jut eszembe
apám hogy kapta föl mint pihét forgatta meg
a Néva a Duna a Körös-holtág fölött iránytalan
szándékú írnoknak ők elixír a késztetés skrupulus
a szolgalélekség mítosz a megfejtéshez összekötni
autóstérképeket folyosókat tisztaszobát
pályaudvaron lépcsőfordulóban állva
szerették magukban a másik embert
Míg a szomszédban a diagnózist
felállítják nem fognak járókeretet javasolni nem
írnak föl tablettát amit szedni lehet elkerülhető
legalább a teljesítőképesség nagyfokú hanyatlása
a természetes a félelem a rettegés a cincogás
a szemközti parkban egy pár megénekli a tavasz
elönti fénnyel bokájuk térdeik a combokat
egymásnak hajtott fejjel sütkéreznek ezer és ezer-
kilencszáznyolcvannyolc szűkös derekán öt nap
múlva még nem tudják majd Istenem hogy élek is