Bemutatták a több hadifogolytáborban raboskodott Mátyus Ferenc naplóját szerdán Budapesten, Imakönyvbe írt levelek – Orosz hadifogolynapló 1945-47 címmel.
A könyvet méltató Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója a bemutatón egyebek mellett arról beszélt, hogy a szovjet hadifogolytáborokról szóló történetek nem kerültek be azon a szinten a magyar közgondolkodásba és történetírásba, ahogy kellett volna.
Szakály Sándor kitért arra is, hogy Mátyus Ferenc könyvében megjelenik a hazaszeretet, az istenszeretet és a család iránti elkötelezettség. Úgy fogalmazott, a könyvben vannak olyan gondolatok, amelyeket ha elég sokan megismerünk, a magunkévá teszünk és képesek leszünk tovább is adni, akkor tisztességgel emlékezhetünk mindazokra, akik a háború áldozatai lettek.
Osztovits Ágnes, a Heti Válasz főmunkatársa a könyvet ismertetve hangsúlyozta, sok hadifogolynaplót ismerünk szovjet táborokról szóló, de ebben a könyvben nem a borzalmak leírása, hanem az emberi nagyság az igazán izgalmas. Kiemelte azt is, hogy miközben a levelek szerzője pontosan tudja, hogy nincs esély arra, hogy levelei eljussanak feleségéhez, mégis olyan irodalmi igényességgel fogalmaz, mint Mikes Kelemen.
Az egykori tanító Mátyus Ferenc imakönyve lapszéleire írta leveleit várandós feleségének. Az első levél 1945. október 6-i keltezésű, az utolsót 1947. június 29-én írja.
A kéziratos leveleket Mátyus Aliz író, szociológus, Mátyus Ferenc lánya gépelte le és adta közre, a kiadványt a Helikon Kiadó gondozta.
